Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1894

A gyermek, annak erényei és hibái. — Dupanloup paedagogiájából. — „Az ifjúság nevelőinek sohasem szabadna feledniök, hogy a gyermek maga az ember, az Isten összes adományainak s az emberiség összes reményeinek a letéteményese, s hogy bármily fjú is, bir már mindazon kegygyei és méltósággal, melylyel Isten az emberi természetet fólruházla. E gondolat elegendő lesz, hogy a nevelők kilariását fentartsa, s megakadályozza, hogy valaha is lankadjanak azon magasztos és fáradságos munkában, melyre magukat szentelték". Dupanloup, De l'éducation. I. 92. I. örülbelül egy éviizeddel ezelőtt, tanári pályám elején, került először kezembe Dupanloupnak, a genialis elméjű és nagy szívű volt orleansi püspöknek (f 1878.) »De l'éducation«

1) czímű három kötetes munkája. Abban az időben természetesen már tisztában voltam a különféle paedagogiai rendszerek alapelveivel, s a modern paedagogia mindazon sarkalatos kérdéseivel, melyeknek tudását egy középiskolai tanártól kötelességszerűen megkívánták. Az angol paedagogusok józan gyakorlatiassága, a német philosophuspaedagogusok bonczoló éleselinüsége már nem egy meglepő szemponttal szolgált feladatom biztosabb alapú felfogásában, nem egy kipróbált útmutatást nyujlott a részletek feldolgozásában, szóval a nevelés-tanitás nehéz terepének nem egy homályosabb helyét világította meg. S mégis, be kell vallanom, midőn a nagyhírű volt franczia püspök gyönyörű munkáját olvastam, mialatt elragadtatással bámultam előadásának tiszta átlátszóságát, mely, úgy látszik, a franczia írók kiváltsága, s i) De l'éducation. Par Mgr. Dupanloup. Onziéme edition. Paris, 1887. — Die Erziehung. Von Felix Dupanloup. Autorisirte Uebersetzung. Mainz, 1867. 1*