Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1894

fig viselésre s az egész világra ? Én úgy látom, hogy körülötted változás nem esett; szülőid, tanítóid ugyanazok maradtak hozzád; nem te változtál-e irányukban ? Tedd szívedre kezedet, s Isten és legjobb barátod előtt hagyd nyugodtan szólni eszedet, értelmedet, szívedet, vallásodat, jó természetedet ! Lássuk hát! * Gyakran ezek után a szegény fiúk könnyekbe törtek ki ; szomorúan és zavarodottan néztek rám, karjaimba vetették magokat és — meg voltak mentve. Nincs erre más magyarázatom, mint hogy van a léleknek bizonyos meghatottsága és szemérme, melyet gondosan kell felhasználnunk! Elég ezeket felébreszteni! Mennyi gondolatot lehetne e tárgyhoz fűzni, nemcsak természetünk szomorú tökéletlenségeiről, hanem kínálkozó segédeszközeiről is, ha azt a vallás segíti, áthatja és világosítja ! Avval a fájdalom, általános és kétségbevonhatatlan megjegyzéssel szándékozom e fejezetet végezni, hogy az eredendő bűn az emberi szív természetes érzelmeit és legnemesebb szándékait megrontotta. Elkényeztetett gyermekekről és az ezeket elkényeztető szülőkről szóltam ; az elkényeztetett gyermekek gyakran az előbbi romlásnak példányai, a szülők pedig az utóbbi romlásnak példányai. Hányszor nem láthatni gyermekeket, kik semmi hálával és szeretettel nem viseltetnek szülőik iránt, kik semmi tiszteletet nem tanúsítanak azok irányában, kiktől életöket és tápjokat nyerték, de akik fájdalom, egész buzgó odaadásukat csak hiú és puha nevelésben emésztették föl! Nem kell-e végre újra mondanunk, ha a gyermekek annyira büntetésre méltóak, vájjon első sorban gyakran nem-e a szülők azok ? Nem ezt bizonyította-e szomorúan az e fejezetben tárgyalt tétel? Nem elég-e ez arra, hogy belássuk, mennyi fáradságot kell magára vállalnia az atyának és anyának, hogy gyermekeiket el ne kényeztessék, s mily erőt kell kilejteniök magokkal szemben, hogy e bajt elkerüljék ? Nem elég-e az, hogy lássuk, mily mértékben vész el néha a szülőknél az egészséges értelem és ép érzék s téved el észrevehetően mély elfogultságban ? Ifjú szülők könynyelműsége és meggondolatlansága mily szerencsétlen befolyást érvényesít ? Kötelességük lett volna az első percztől gondolkozniok gyermekeik neveltetésénél követendő elvekről. Pedig hány frigy köttetik meg, hány gyermek nő fel anélkül, hogy atya vagy anya csak egy pillanatig is gondolkoztak volna a nevelés kötelességeiről. Hány családban nem tanúskodnak naponkinti hibák és ostobaságok oly szülőkről, kiknek teljesítendő feladatukról legkisebb fogalmuk sincsen ! Mily sajnálatra méltó tévedések, mily ártalmas vezetések, mily veszedelmes kihágások ! Hogyan várhatnánk ily nevelőktől határozott irányt, s igaz elveken nyugvó, s az ezekből folyó szükségletek-