Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1894
fig áll, hogy a szívet lúlságos megelégedésével megrontja, minden iránt, mely e megelégedést zavarja, érzékenynyé teszi, csalódásokkal felingerii, elkeseríti, s hacsak az erénv szilárd alapon nem nyugszik s az ellenvetés próbáit többször ki nem állotta, a szelídséget hirtelen haragra változtatja. Ehhez járul, hogy talán nincsen erény, mely ne rejtene magában hibát, mely annak árnyékában és i'nludatlan nő és erősödik, hasonlóan a vad növényekhez, melyek a szép fa tövében kúsznak, s ennek eldőllével ezer tövisükkel fenyegetően kerülnek szemünk elé. Sok éven át nem vettem észre az ily korai tökéletességnek veszedelmét ; midőn azonban a tapasztalat megtanított rá, midőn e gazdagon megáldott természetekben észrevettem a nagyravágyásnak rejlett mélységeit, sőt örvényeit: az ily fiúra fordítottam legnagyobb gondomat és figyelmemet. S ez érthető is volt; hisz ezeknél dőlhetett romba legnagyobb sikerű munkánk ; ezeknél dőlhetett romba nevelésünk a legnemesebb egyénekben, ezeknél dőlhetett romba a legszebb épület. Nem habozom kimondani, hogy valami nincs rendén oly nevelésnél, melyben sem hibák, sem szemrehányások elő nem fordulnak. Hányszor nem mondtam magamban, ha ily gyermeket megfigyeltem : »Mikor tehetek neki jogos szemrehányást, hogy fölszúrjam azt a kelevényt, mely lelkében támad; azt a kelevényt, mely lelkén rágódik s évek múlva minden jó tulajdonságát megrontja ?« De hogy lehet ily műtétet egyszerre erővel is, szeretetlel is végezni? Erővel, mert különben legyőzhetetlen ellenállásra akadunk. Látszólagos tisztelet takarója alatt belsejében a gyermek ellöki magától minden tanílástokat és figyelmeztetésteket. Ellenállása észrevehető csodálkozásán, arezjátékán, arezszíne változásán, bizonyos hideg és megindulás nélküli válaszán, sőt hallgatása is megsértett méltóságának jele. Ezután feltámad szívében lázongó büszkesége, s hullámhoz hasonlóan dühöng és csapkod s nem értek el nála mást, mint daezos megvetést és elfojthatlan lázadást; ekkor kell oly erővel fellépni, mely ez ellentállást megtöri, vagy minden elveszett! De azt is mondtam : szeretettel; mert ha a gyermek, miután büszkeségét megtörtétek, nem érzi, hogy a leggyöngédebb, legodaadóbb szeretet, atyai, sőt mondhatom, természetfölötti, isteni szeretet hat át benneteket, úgy megtörve visszavonul, de csakhamar fölegyenesedik, hogy gyűlölettel forduljon felétek ; gyakran gyűlölete megvetéssel párosul, és újra minden elveszett! E tárgyról még néhány nagyfontosságú megjegyzést kell tennünk. Rendesen csak a tizenhetedik vagy tizennyolezadik év körül árulják el magukat az ily fiúk, s tör ki látszólagos tökéletességük valamely nagy hibában ; s ez többnyire a következő okoknál fogva áll be:
