Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1894

fig »Tanítsd fiadat és bajlódjál vele, hogy gyalázatában ne kelljen megütköznöd.« (Eccl. XXX. 13.) »A gyermektől ne vond meg a fegyelmet; inert ha megvered őt vesszővel, nem hal meg « (Prov. XXIII. 13.) »Te vesszővel vered őt, és lelkét megszabadítod a pokoltól.« (Prov. XXIII. 14.) »Balgaság van kötve a gyermek szivéhez, de a fegyelem vesszeje elűzi azt.« (Prov. XXII. 15.) E fölséges elvekhez csak egy megjegyzést szándékozom fűzni, inelylyel az igazságnak az elkényeztetett gyermekek egy külön fajának érdekében tartozom; e gyermekek érdemlik meg a legnagyobb részvétet s mégis a legnagyobb óvatossággal kell velők elbánni! Értem azon gyermekeket, kiket betegeskedésök, gyámoltalanságuk, testi gyöngeségök miatt vagy ezek ürügye alatt kényeztettek el. A gondoskodás, melyben betegeskedő gyermekeket részesítenek, melyet rájok fordítanak, s melylyel őket folyton-folyvást körülveszik, gyakran a sajnálatra legméltóbb módon rontják meg őket. Nincs sajnálalraméltóbb teremtés, mint oly gyermek, ki éveken át egyedüli, állandó tárgya volt atyja, anyja s minden házicseléd összes gondjának, körültekintésének és figyelmének. Semmit sem tudnak tőle megtagadni, minden gondolat, minden tekintet folyton rá van irányítva; ő minden gyengédség központja. Ismétlem: ez a legnagyobb mértékben érdemes részvétünkre, mert majdnem elkerülhetetlen és mégis nagy baj, s mert állandó egészségnek és a jó nevelésnek hosszú éveire van szükség, hogy e nagy bajt ismét jóvá tehessük! Legalább ismerjük a veszélyt, s kerüljünk el mindent, amit elkerülni lehetséges. Vigyáznunk kell, hogy e kedves kis betegeknek szükség nélkül ne szolgáljunk, s okos gyöngédséggel s valódi gondoskodással csak azt adjunk, mire igazán szükségük van. Nem kell mondanom, hogy semmiféle nevelés sem követel a szülők részéről nagyobb okosságot, körüllek intést, ügyességet és éleslátást, mint ily szegény gyermekek nevelése. Most még a gőg által elromlott fiúkról kell szólanom; igen gyakran derék és gazdagon megáldott fiúk: s mégis mennyi akadály merül föl neveltetésöknél! El sem mondható, hogy sokszor mily fokra emelkedik engedetlenségök, neveletlenségök, hiúságuk, kérkedésök, durvaságuk, nagyzásuk, sőt szemtelenségök ! Ha a nevelés a helyeit, hogy még idejében e rossz hajlamaikat megjavítaná, azokat támogatja és erősíti, úgy a szülők egykor keservesen fogják érezni a végzetes engedékenységek által nagyra növesztett gőgnek egész erejét.