Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1894

fig tozik. Túlságos erős természet, s csak arról van szó, hogy azt fékezzük. A kor, mely az értelemnek több erőt ad, továbbá a példa, az oktatás, a tekintély a gyermekes heveskedést mérsékelni fogják.« »Nagy szelídségre, türelemre és szilárdságra van vele szemben szükségünk.» »Szelíd, türelmes és egyenletes szilárdsággal kell őt vezetni. Az értelemnek és erőnek oly tőkéjével bir, mely nagy figyelemre méltó; s ha sikerül őt lassan-lassan az ünmérséklésre szoktatni, úgy a gyermeknek nagyon is előnyös tulajdonságai lesznek.« Feneion itt egy titkot tár fel, mely kétségkívül az emberi természetnek és a keresztény erkölcstannak legmélyebb titkaihoz tartozik, melynek megértése arra nézve, ki magát az ifjúság nevelésének szenteli, a legnagyobb fontosságú. A legéletrevalóbb, legerőteljesebb és legszerencsésebb természetek a valóságban nem a hibák, szenvedélyek és küzdelmek nélkül való természetek. Ki ne ismerné egy szt. Pálnak, szt. Ágostonnak, szt. Teréznek, szt. Jeromosnak, Xav. szt. Ferencznek és sok másnak küzdelmeit és győzelmeit? Sohasem az volt a feladat, hogy szenvedélyek és hibák nélkül való gyermekeket neveljünk; sőt majdnem azt állítom, hogy semmi sem roszszabb, mint ily gyermekek, semmi sem kétségesebb, mint neveltetésük eredménye. Részemről mindig ez volt. előérzetem, s azt szoktam mondani: »Csöndes és csalóka vizek; több rossz, mint jó fog belőlük származni.« Ezerszer többet érnek az élénk, rakonczátlan, szenvedélyes természetek. Kétségkívül erős vezetést igényelnek, de nagy eredményekhez hatalmas segédeszközökkel kínálkoznak. Mit is értenek tulajdonkép az erkölcstanárok szenvedélyek alatt ? Értik a léleknek azon hatalmas rugóit, erős rázkódtatásait, melyek szeretetre és gyűlöletre indítanak. S mihez hasonlították azokat? Nemes versenylovakhoz, melyek a lelket vagy a kiválóság legmagasb fokára viszik vagy a gonoszság legmélyebb örvényébe ragadják, a szerint, amint erős vagy gyönge kézbe került a gyeplő. Legyenek hát a gyermekek még oly indulatosak, rakonczátlanok, szilajok ; bírjanak még oly élénk képzelő erővel, közben nagyzó hajlamokkal, ingerlékeny jellemmel s túlhajtott érzékenységgel: én nem rettenek vissza nevelésüktől ; legalább nem vonszolják magokat nyomorúságosan tova azon középszerűségben, melynek bár nincsenek is hibái és szemrehányásai, de erénye sincs; én csak oly kezet kérek számukra, mely képes a gyeplőt megragadni s erős és nemes természetüket ügyesen vezetni. Azon gyermekek, kik nekem annyi gondot okoztak, alapjokban kitűnő szívvel, nagyratörő szellemmel és nemes lélekkel voltak megáldva.