Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1893

16 hangja : »Zeus ünnepe ismét közeledik ; minden viszály szüneteljen, minden harczi zaj némuljon el! Bátran jöhetnek vizén és szárazon a zarándokok Zeus szerető küszöbéhez.« Az Olympiához vezető utakat egyengették, s biztosságuk fölölt a kölcsönös kötelezettséget vállalt szövetségesek őrködnek. Ki a nyugalmat megzavarja, az elisiek templomi törvényszéke elé kerül s elitéltetése esetén rabja lesz a megsértett istenségnek, s csak bizonyos pénzösszegen válthatja ki magát. Egész Görögország lázas mozgalomba jön. Ki csak teheti megindul, hogy áldozhasson az olympiai Zeus ősi oltáránál, s hogy lássa az összes görög törzsek legkiválóbb bajnokainak mérkőzését. A távol nyugatról, Syracusaeból, Agrigentumból, Rhegiumból s a még messzebb eső Keletről, Kis-Azsiából, Aegyptomból egyaránt tódultak a görögök Olympia síkjára. A tengeri út veszedelmei nem riasztják el őket s a perzsa hadak betörése nem zavarja meg játékaikat. Leonidas maroknyi hadával a halálra készült a thermopylaei szorosban, midőn a stádiumban az összegyűlt görögök lelkesült ujjongása jutalmazta a győztes bajnokot. Vándorbottal kezében fáradtan bár, de az öröm édes kifejezésével az arczán halad a. szegény görög a poros országúton, s ez egyszer nem érezi magát boldogtalanabbnak, mint a fényes szekereken mellette elrobogó küldöttségek. Olympiának máskor oly csendes gyönyörű völgyecskéje egyszerre hangossá válik. Máskor e szent területen, az istenek e békés lakhelyén, mely sohasem volt város vagy község, csak az oltárt gondozó papok és szolgáik léptei verik fel a csendet. Most meg ezer és ezer vendég érkezik naponkint s telepedik le Zeus szent területe közelében, az Alpheiosnak görög nagyságról suttogó habjai mellett. Az előkelők, a fejedelmek, a városok s templomok gazdag ajándékokat hozó küldöttségei az itt található házakban s fényes sátrakban szállásoltatnak el, a nép ezrei a derűit görög ég alatt a szabadban szívják magukba a görög egységnek balzsamos légkörét. Büszke megelégedés, boldog öröm tölti el a görög lelkét, midőn élele legfőbb vágyakép maga előtt látja az Altist, hatalmas áldozati oltárával, ősi templomaival, értékes kincseivel, s tömérdek remek szobrával. Jogos büszkeséggel nézi az itt összehalmozott művészi alkotásokat, mert ha Olympia nem is ér föl az emberi művészi alkotás örök dicsőségével, a. romjaiban is bámulatos athénaéi Akropolissal, a görög művészet harmonikus szelleme, megtermékenyítve vallási és nemzeti ihlettől, az itt található alkotásokra is rálehelle egyszerűen nemes és magasztos jellegét. Az Altis kőkerítésén át már messziről kegyelettel látja a görög zarándok a szent területnek leghatalmasabb templomát, az olympiai Zeus szentélyét. Mint a Parthenon az Akropolison, úgy uralkodik e hatalmas dór stílű alkotás az olympiai síkon. — Három fél méter magas lépcső-