Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1892

Képek Szeged város birtokterületének növényvilágából. a az utast jó sorsa a »délibábok hazájába« vezérli, a végtelen síkon lépten-nyomon találkozik a természet gazdag áldásaival. Nem a kietlenség, egyhangúság birodalma a róna, hanem a pezsgő élet gazdag színtere, hol a búvár lelke elmerülve gyönyörködhetik a természet egyszerű szépségeiben. A magyar puszta, melyet a nemzet lánglelkű költője dalával megdicsőített, prózai nyelven szólva, egy hajdani tómedencze. Talaját a Tisza és a »jövevény« Maros alluvialis hordaléka tette közelünkben termékenynyé. Nem csoda azért, hogy míg más kopár vagy fátlan lapályok többé-kevésbé hasonlítanak egymáshoz, s változatosságot nélkülöző felszínök olyanformán tűnik elő a látóhatáron, mint valami rengeteg paizs domborulata ; addig a magyar puszta, nem levén bár rajta valami figyelemre méltó emelkedés, a melyen a fáradt szem megpihenhetne, talajának kövér volta miatt csökkenti az egyhangúságot s gazdag változatot tár fel növényzete tekintetében. Épen nem jogosult tehát azoknak nyilatkozata, és egyoldalú, indokolatlan ítélete, kik a magyar pusztát unalmasnak, egyhangúnak mondogatják. Igaz, nem bogárhátú, görbe ez »a mi tartományunk«, hanem egyenes, mint lakóinak jelleme; nem titkolózó itt a természet, hanem nyílt, őszinte, mint az alföldi embernek szíve, lelke, beszéde ; nem a ritkaság, a szokatlanság által tűnnek ki alakjai, hanem az egyszerűség, a bőség uralkodik a határtalan rónán. A felvidék rengetegeiben elszorul a a szív, félelem szállja meg a lelket; parányinak, törpének érzi az ember magát, ha. a sziklák szédítő magasára feltekint; nálunk a határnélküli puszta látása börtönéből szabadulttá teszi a lelket, merészröptűvé a gondolatot s a végetlen megszokása a Végtelenhez emeli a gyarló föld fiát. íme, a puszták hatása a puszták gyermekére ! 1*