Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1891

69 olvassa Toldi Szerelmét utána Toldi Estéjét. Toldi szerelmének végén ugyanis Miklós már nem valami fiatal, hisz Anikó menyegzöj én, már mint feltűnő dolog van feltüntetve az, hogy még tánczol s ugyancsak násznagyosan, övegesen járja. Ekkor pedig élt még Toldi Lőrinczné, aki pedig T. E.-jébeli sírásáskor már negyven éve porlad, így Miklóst a viadalkor legalább is 80 évesnek kell tartannnk. Ily korban pedig ily erő még népies költeményben is csoda s valóban Rustemre emlékeztető vonás. A jelenség azonban nem ellentmondás, ha tekintetbe veszszük, hogy T. E. az első rész után készült és így feltehetjük, hogy Miklós anyja sokkal korábban halt már meg. Toldi öreg, életunt ugyan, már sírját is ássa, de még nem elaggott. Feltűnő mozzanat T. E.-ben, hogy Arany, ki oly nagy tekintettel van a népies kívánalmak kielégítéseire, ki az első részben a kegyelemért esdő csehet, csak azután öleti meg, miután alattomban Toldi élete ellen tört, itt a védtelenül földön fetrengő olaszt legyilkoltatja, holott ezen mozzanatot Ilosvainál ellenkezőleg találta. Ennél ugyanis a király szavára megkegyelmez neki: Itt is adna a király kegyelmet, de Toldi megelőzi. — Miklós győzedelme után elvágtat Benczével, kerülve minden kitüntetést mint ezt előre elhatározta. Az azonban, hogy fel sem ismerték, lelke mélyére hatott. Szeme ősz pilláit könycseppek lepik, s már nem érdemelt vádakkal kezdi illetni Lajost, ki csak akkor ismert reá álöltözetében is, midőn életét menté meg, pedig ő hogy szeretie Lajost! Nem a vénség az, ami sirba viszi, hanem a mellőzés, melyben Lajos részesíti, mi annál jobban fáj neki, mivel ő szereti Lajost és nem tudja gyűlölni. Vádjával azonban méltatlanul illeté Lajost, mert már a következő pillanatban megtudja az érte jövő ujjongó csapattól, hogy a király már megkegyelmezett neki. Rég felkerestette volna Toldit, ha holt hírét nem hallotta volna. Most jól esik Toldinak, a rég mellőzött Toldinak a nép önzetlen öröme, s szívesen megy velük vissza Budára megengesztelődve. Itt szövi be Arany Ilosvaitól Toldi beszédjét szakállához, csaknem szórói-szóra. Kissé erőitetetett, de Arany nem hagyhatta el, midőn ügyis oly kevés adatot talált forrásában. Rencze diadala teljes, fogadtatásának leirása rendkívül élethű. Miklós bánata is örömmé változik, arcza felderül, »Árnyékos búbánat nem vet foltot rája, Ilyen az ég, ha a felhők felszakadnak S este szép pirosan visszatekint a nap.« Az az öröm s lelkesedés, melylyel Miklóst Budán fogadjál;, legméltóbb jutalma egész életében tett szolgálatainak. Toldi annyira