Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1891
12 társainak azon kifejezését használja, melylyel azok a róm. kath. egyház szertartásait szokták nevezni, különösen a szt. képek tiszteletét. 1) Érdekes vonás volna azután Miklós jellemének magyarázatára Ipolyi azon adata, mely szerint Toldi azért válalkozik az özvegy fiainak megboszulására, mert az őt egyszer bujdosása alatt jól lartotta. Csakhogy ez is olyan adat, melynek hitelessége nem kétségtelen, melyet Ilosvai nem említ, de melyet Arany is ismerhetett s sikerülten használt fel az anyára alkalmazva az anyai szeretet feltüntetésére, ki bujdosó fiának élelmet küld a hü szolga által. Felemlíti továbbá a kézszorítást, s ezt Rústem kézfogásához hasonlítja, ki »ügy megszorította ellenfele kezét, hogy újjairól a körmök, mint száraz galyak a fáról hullottak le.« Ezen adat nincs azonban meg llosvainál s így a népköltészet alakítása. Arany is felhasználja. Az óriás legyőzésében látja ő azután a Theseusra emlékeztető, a mesebeli hőseink sárkányszabadító vonását. Ugyanily vonást lát a prágai kalandban, midőn Toldi a köntös ujjába rejtett buzogánynyal leteríti a csehet. Ez különben az apródokkal való jelenetben is ismétlődik s csakugyan népmesei vonás, mert a körülállók csudának, vagy szélütésnek vélik. A hősökre emlékeztető vonást lát az olasz bajnokkal való küzdelemben is, itt teljesen mondai a hősnek csuhában való megjelenése. Ez azonban szokott álruha, igy küzd pl. Bátor Opos. Egészen népmesei vonás, hogy a hős szakállához beszél, ezért veszi át Arany is csaknem szószerint. Felemlíti, hogy a hős fegyvereit a budai kapu felett őrizték, de ebben nem lát bizonyítékot a hős történeti volta mellett, csakis a monda nagy elterjedését látja benne, Érdekes továbbá, hogy egy régi népdal felett ez áll: ad notam : »Hires Toldi Miklós erős vitéz vala . . . Budán egy kapuban függ még vas-oldala,« miből gyanítható, hogy más Toldi tárgyú költemény is létezhetett. A vasoldal a népmesében gyakori s vehető szószerinti értelemben, de jelentheti a csont erősségét is. Mindkét magyarázat megállhat, mert a régi népmese ismert vasoldalu vitézeket. A csodás nagyságú csontokat meg régebben szokás volt felfüggeszteni külföldön, különösen Németországban, de nálunk is. 2) 1) L. bővebben Szilády 367—8. 1., hol az ezt bizonyító belyek idézve vannak. 2) Ipolyi többet felsorol Mythologiája 177. lapján. Nálunk is pl. Selmecz vára kapujában függött egy óriási csont, melyet a selmecziek egy óriás ősük lábszárának tekintettek, s melyet Bél így ír le (not. i. »sub portae apside, inusitatae magnitudinis os, intrantibus speclandum se obiicit, tres pedes geometricos longum ac pro ea portioné eximie crassum.«
