Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1890

26 ott a hó laza és poralakú marad és így elősegíti a kisugárzást. Míg ellenben éghajlatunk alatt, a kisugárzást akadályozza az a körülmény, hogy habár rövid időközökben is, de mindig jut a fölületnek egy kis napsugár, minek következtében nappal a felső réteg olvadásnak indul, de éjjel ismét megfagy, tömöttebbé válik és így nagyobb ellentállási képességet fejt ki. Ez az oka, hogy míg a sarki vidéken a kemény és tartós hideg a nagy hótömeg mellett is gátat vet a növényéletnek, addig a mérsékelt éghajlat zordonabb vidékein is a hó mint jelentékeny védő eszköz szerepel. 2. Ha a hömérsék a kedvező ponton (optimum) túlemelkedik, az életműködés erélyessége csökken, minek következtében, — mint föntebb említettük, — a fejlődés rendellenes lesz, a végpontnál (maximum) az életműködés megszűnik, vagy ha a magas hömérsék hosszabb ideig tart, meg is semmisül. Azon növényeken, melyek a magas hőmérséklet behatása következtében tönkre mennek, ugyanazon változásokat észlelhetni, mint aminőket a hideg által elpusztított növények mutatnak. A sejtfalak elvesztik ellentállási képességüket, amennyiben a sejtnedv keresztül szivárog rajtuk és a sejtek között levő üregekbe nyomul, minek következtében a növény külseje áttetszővé válik. Mivel a sejtfalak elvesztették feszültségüket, az egyes növényrészek ellankadnak. A sejtben levő festékanyagok is kiszivárognak, nemkülönben más festékanyagok is benyomulhatnak a sejtekbe. A sejtekből kinyomult víz gyorsan párologni kezd, a növény színe előbb fakó-zöld, majd barnás lesz, száraz levegőben elfonnyad, nedvesben pedig elkorhad. Hogy melyik növény milyen hőfoknál szenved ilyen változást, az ép úgy, mint a hideg elviselési képesség a növény természetétől függ. Általában lehet mondani, hogy a forró égalji növények minden baj nélkül tűrik azon meleget, melyben a mérsékelt vagy a hidegövi növények tönkre mehetnek. Nagyobb meleget állanak ki a vízben szegény és száraz növényrészek, mint a nedvben dúsak. Száraz levegőben tovább kibirják a meleget a növények, mint vízben. Legszárazabb növényrészek a jól kifejlődött magvak. Ezeknél a csíraképesség az irányadó, hogy a magas hömérsék ártalmas volt-e rájuk nézve, vagy nem, Sachs szerint az árpa, kukoricza + 64°, 65°-nál, a rozs és búza + 67°—68°-nál, a borsó 71°—73°-nál elveszítik csírázó képességüket, ha száraz állapotban hevíttetnek. A fenyömagvak + 80°-ot is elbirnak. Just tapasztalta, hogy a réti lóhere (Trifolium pratense) magvai 120°-nyi melegben sem mennek tönkre. A magvak nedvtartalmát chlór-