Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1890

22 bernek ezen küzdelmével már a legrégibb időkben találkozunk. A védekezés módjára maga a természet tanította meg az embert. Az előbb mondottakból tudjuk, hogy növényeink akkor fagynak meg, ha hőmérsékletük a kisugárzás következtében 0°-on alul száll. Ha tehát megakarjuk menteni növényeinket, vegyük elejét a hőkisugárzásnak. Hogy mi módon ? megtanítanak a növények. Mig a csíra a magban nyugszik, a szikek reá borulnak, mintegy védik a külső káros behatások ellen. Ha a inag kikel, a sziklevelek vízszintes irányban helyezkednek el, hogy minél több napsugarat foghassanak föl és így előmozdíthassák a szerves anyagok képzését és a növénytest gyarapodását. Természetes, hogy ott, hol az éjjelek még hűvösek és hosszúak, a nappal beszerzett meleget könnyen elveszthetik a csírázó növények; azért tehát a meleggel takarékoskodniok kell, ezt pedig csak úgy érhetik el, ha, amennyire lehet, elejét veszik a hőkisugárzásnak. A csírázó növények úgy viszik véghez ezt a védekezést, hogy naplemente után összehajtják szíkleveleiket és csak éleiket fordítják az égboltozat felé. így kisebb levén az érintkező fölület, csekélyebb lesz a hőkisugárzás is. Ez által nemcsak megtakarítják a meleget, hanem megvédik a kellő rügyet és az ebben elhelyezett gyengéd lombleveleket is. Figyelemre méltó, hogy a szíklevelek öszszehúzódása derült időben, szabad helyen, gyorsabb, mint borult időben vagy a fák lombjai által védett helyen. A szikleveleknek ezen összecsukódása, különösen a hüvelyeseknél, sósdiféléknél, töknél, dinnyénél, ugorkánál, paradicsomnál, napraforgónál és sok szegfű félénél fordul elö. Hasonló védekezést tanúsít sok összetett levél, minők az akácz, borsó, koronilla stb. levelei. Levél lemezeik, melyek egy közös nyélen párosan vagy páratlanul vannak elhelyezve, nappal vízszintes irányban állanak, míg naplemente után ép úgy, mint a sziklevelek szépen egymásra borulnak, hogy eleje vétessék a túlságos hökisúgárzásnak. Annak okát, hogy sok kora tavasszal fejlődő virág az éjjeli fagyok következtében nem pusztul el és termőképességét megtartja, szintén a virágok védekezésében találjuk meg. A virágnak igen fontos része a hímpor. A virág enélkül termést nem hozhat. Hogy a hímpor jól kifejlődjék, a virágnak nyílt helyre és sok melegre van szüksége. De a legnagyobb veszély a tavaszi hideg éjjeleken ép a nyílt helyen leginkább fenyegeti a növényt, mert itt legnagyobb lehet a höveszteség. Hogy a bajt elkerüljék, a Sziromlevelek, mint védöszervek borulnak a porzószálak fölé. Meleget legfölebb a védő burkolat veszít, de ez arra nézve nem hátrányos, mert jobbadán már tökéletesen kifejlődött. Hogy a virágok ezen az uton annyi meleget takarítanak meg, amennyi a pusztulástól megmentheti a himport, bizonyítja az, hogy a virágkehelyben rendesen 1°—2°-kal magasabb a hömérsék, mint a környezetben. Más növényeknek, mint az árvácskának, sárgarépának, skabiózáknak virágzatai