Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1888
4 csatamezö, melyen a pártok a legnagyobb elkeseredéssel szoktak küzdeni" 1), de valljuk be, bogy az iskola a legtöbb osotben o küzdelmekből vajnli keveset nyer. Lehetetlen félreismerni, liogy az enomű küzdelmek elkeseredettségének forrása rendesen más érdekekben van, mint az iskola érdekeibén s maga az iskola a küzdelemnek csak színhelye, melyen ogyéb érdekek sorsa dől el. Nyilvánvaló, hogy a küzdelem rendesen a pártok érdekköreinek talajából sarjadzott jelszók alatt foly, molyok még ha helyesek is, egyoldalúak, mert nem ezélozzák a probléma principalis természetének legmélyéből kiinduló megoldását. Tagadhatatlan azonban, hogy megvan a paedagogiai kérdéseknek azon sajátságuk, hogy az emberek ily kérdésekkel mindig foglalkoznak. Mert nemcsak a legnagyobb nevelök és bölcselök, ha a jelen romlottságán vagy nyomorúságán kevés örömet találnak, fordulnak roményökkel a jövő nomzedékhez, melynek neveltetése által roméllik a dolgok jobbra fordultát : hanem általában be van oltva az emberi szívbe a vágy, hogy gyormekoinek mennél jobb nevelést adjon. Az államban különösen két intézmény van, melyek jótékony hatását minden polgár érzi, t. i. a jó igazságszolgáltatás és a jó tanintézetek ; amaz vagyonát, ezek legdrágább kincsét, gyermekeit érdeklik. S e tény nem egy reform kisérlotnek volt szülőanyja. Nem teszszük fel itt a kérdést, mennyiben váltak be o kísérletek ; meglehet, vizsgálódásunk közben nem sok vigasztalót találnánk. Különben sem bizonyítaná o körülmény a remény teljesülésének lehetotlonségét, mert a siker a jóakaratnál egyéb tényozőktöl is függ. Mert tényleg a középiskola problémája kihatásában annyira fontos, a társadalom és a lét összes viszonyaival annyira összofiiggö s így oly eomplicalt tormészetü, hogy oly sok századon át annyi kiváló gondolkozó nem tudott e kérdés oly megfejtéséig jutni, hogy az elégedetlenség a közvéleményben ki no törjön. Pedig e körülmény, ha némi tokintetbon a haladás záloga is, másrészt azonban nem kis voszélyt rejt magában. Nagyon ismert dolog, hogy paodagógiai kérdésekhez mindenki akar érteni. Mindenki úgy a hogy felnevelődött, maga körül lépten-nyomon látja a nevelés munkáját, s ez alapon hovenyészett elveivel nagyon természetesnek találja, hogy a novolés legkényesebb kérdéseihez hozzászóljon. A közvélemény elégedetlensége hova-tovább újabb jelszókat és formákat talál megoldási kisérletekro s erős nyomásával nem egyszor döntöleg akar befolyni a problémák megoldására. Igaz ugyan, hogy a közvéleménybon gyakran meglepő a helyes útat sojtő ösztön, s hiba volna azt ignorálni ; de másrészt hihetetlen tagadni, hogy a közvélemény norti egy rétegében a középiskola eszméjének oly zűrzavaros alakja jegőczödik, moly a kérdésnek inkább összekúszálására, mint megfejtésére, az ellontétoknek inkább fokozására, mint eltüntetésére vozet. Egyszerű, primitív társadalmi viszol) Frary Rezső: A latin nyelv kenlese. Bpest. 188G. 1. 1