Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1887

nál (Szofoklész, Eurtipidész, Aiszkhülosz) a kétségbeesés jajában, törnek ki, s melyek folyton növekedve, mint a dúló vihar, rontanak át az emberi sziveken, s eredményeztek oly müveket, minők a byroni Don Juan, Childe Harold, Manfred, Ozakó Zs. Leonája, Göthe Az ifjú Werther keservei stb. stb. Minél jobban rohan a kor e téves irányban, annál jobban érezzük Homérosz természetes világának üdítő hatását! Mikor Róma delelő pontján állt, s az emberek már nagyon messze voltak attól az egyszerű homéroszi kortól, akkor vette elő Vergilius a jó Homéroszt s alkotta meg annak szellemében nemzeti eposzát; s a császárság fényes palotái és látványosságai közt járkáló római szívesen andalgott el annak szárnyain egy rég letűnt kor egyszerűségén ! Minél jobban haladunk mi is az ipar és kereskedés fülsiketítő zajos világában, minél többet akarunk kézzel fogható haszonná átalakítani, annál jobban vágyik lelkünk oly üdítő oáz után, minő a Homérosz költeményei, hol lelkünk, szivünk megpihen és azért hódítanak mind nagyobb és nagyobb tért gynmasiumi tanításunkban is ! Mig a hetvenes években pl. alig egy-két gymnasiumunkban olvastatták az Odüsszeiát, ma egy sincs, a hol legalább pár éneket ne tárgyalnának belőle; és a Homéroszszal foglalkozó könyveink gyarapodása, azoknak minél terjedelmesebb és pedig a szebb részleteknek szemelvényes olvastatása csak azt mutatják, hogy míg a szivet is akarjuk művelni és nemesíteni iskoláinkban, addig Homérosz mindig az első források közt fog szerepelni. Mert „Embereknek, kik élnek, cselekszenek, szenvednek, kik iszonyodás és szépség iránt fogékonyak, kiknek éber szeme van látni a tengeren és szárazon elömlö fényt, s azt az isteni fényt, melyet egyiken se szemlélhetni — azoknak llomér nyelve soha sem lohet holt, bárha Homér maga kétes személy válnék is. Daczára minden tudóskodásnak, mi nem szégyéljük megvallani az öreg Voss-szal, hogy mi hiszünk az egy Iliasban és egy Odysseában s mindkettőjük apjában az egy Homéroszban !•' (Bpesti Szemle, 1858. 240. 1.) tyáz&cntji fendxc. * J Forrásaim: Dr. Abel Jonö Homeros lliása 1—III. ének és Odysseája I — III. ének. Budapest, 1881. Faesi—

Franke: Homers Iliade Gesang IV—XXIV. Berlin, 1880. Faesi—

Gustav Hinrichs: Homers Odyssee. Gesang IV—XXIV. Berlin, 1884. A nyomatás könnyebbsége végett, de főleg a nagy közönség érdekeit tartva szem előtt, az idézeteket csupán magyar fordításban közöltem és pedig a prózai részt dr. Télfy Ivántól (itt-ott azonban változtattam rajta), a verses szemelvényeket Szabó Istvántól. Az Iliászból vett idézeteket I-vel, az Odüsszeiából vetteket O-val jelöltem meg. —Érzem, hogy