Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1887

7 merész képpel fejezze ki érzését, mindig hiszünk őszinteségében" stb. (II. 34. 37. 1.) Grarayt mi a hazafias érzelmek és a családi gyengédség dalnokának ismerjük. Bajzát Beöthy igy festi: „Lelke rokon Kölcseyével, az ő édes bánkódása ennek sejtelmes borongásával. Bánatában részt vesz az egész világ, melynek képét nála bús öszi nap világítja meg. Midőn helyzetdalaiban az élet legszomorúbb mozzanatait énokli, az emberi sors igazságtalanságaival, kegyetlenségével voltakép saját, enyhülőt nélküli fájdalmát igazolja és példázza." (46. 1.) Eötvösnél „is az érzolmesség az uralkodó elem. Lelkének benső hangulata ez, mely nemcsak lyráját, hanem regényeit s szónoklatait is jellemzi. Innen dalaiban is a szelid, úgyszólván szerény fájdalom nagyobb hatást tesz ránk, mint legtöbb kortársánál. Románcaiban egy-egy jelenet vagy kép leírása sokszor azon eszmék példázására szolgál, melyekért Eötvös életben és irodalomban mindvégig harczolt." (55. 1.) — Tompának „alanyi verseiben elégiái hang az uralkodó. Csöndesen hullámzó kedélye, egyszerű szivének gyöngéd és mély érzései, nemes lelkének sokszor magasztos eszmélkedése nyilatkozik bennök. Alaphangja a bánat, moly azonban sem erőszakos daczban nem tör ki, sem gyáva siránkozássá nem lágyul. Lemondás szól hozzánk egy magas lélek sok álmáról, de oly lemondás, mely melegen tartja a szív vonzalmát minden isteni és emberi iránt." (71.1.) Petőfinek hazafias és szerelmi dalai sokkal ismeretesebbek, hogy sem azoknak jellemzését idéznem kellene. Aranyra még később visszatérek. Tóth Kálmán „dalos természet. Különösen a szerelem fájdalmai tolulnak gazdag változatban ajakára s zengő, tetszotös hangon nyilatkoznak." (97. 1.) Madáchnak „egy kötetnyi lyrai költeménye feltárja előttünk borongó, bánatos lelkének képét. A legjellemzőbbek családi és hazafiúi fájdalmából fakadtak s borús elmélkedéseinek és heves fölindulásainak, önkínzó iróniájának és sötét kétségbeesésének tolmácsai." (102.) Igaz, hogy a lyrai költeményekben a költő egyénisége nyilatkozik, s azokból sokkal könnyebben lehet hangulatukat ellesni, de époszaikban sem tagadják meg magukat ; itt ugyan nem saját nevükben nyilatkoznak, hanem a leírásokban, közbeszúrt nyilatkozatukban és egyes hőseik alakjában, s azon specialis hangból és hangulatból, mely az egész époszon átvonul, következtetünk a költő belvilágára. Hogy a lyrai költemények és az éposz egyes helyei közt nagy rokonság van, azt fentebb két példában is kimutattam; hogy magából az époszból miként ismerjük meg a költő kedélyét, azt alább Homérosz fejtegetésénél fogjuk látni. Es hogy a „tempóra mutantur et nos mutamur in illis" közmondást is észre lehet venni az írók müveiből, semmi sem bizonyítja inkább, mint Jókai Mórnak legújabb müvei, összehasonlítva azokat az ötvenes és hatvanas években megjelent munkáival. De hogy nemcsak érdekes és szivetnemositő a költőknek ez oldalról való tanulmányozása, hanem nagyon tanulságos és hasznos is, azt a képző-