Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1884
— 6 — dicséri hangjuk tisztaságát és a taktus iránti érzéküket, Mint szenvedélyes tánczolók, különösen karban szeretnek énekelni, midőn holdvilágnál tánczaikat járják. A taktust botokkal vagy lábukkal ütik, vagy térdeikre feszitett opossum-bőrön dorombolnak. A kar a pausakat igen helyesen tudja megtartani, s az ének minden vadsága mellett ütemességet árul el. A nyugoti törzsek emberevők hirében állanak, mégis chromatikus áriákat (jetti) csinálnak a napi eseményekre. Magas hangon kezdik, azután mindig lejebb szállanak a hanggal. Az intervallumokat — Jung és Andreé szerint — jól megkülönböztetik. 2) Igen jellemző kis dalt jegyzett föl egy déli Australiában lakó európai. A Cooper folyó vidékén lakó törzsek évenként festő földért mennek széjjel. Hazatértük előtt feleségeik egy odavaló növény rostjaiból zacskókat fonnak a festék számára, mi közben igy dalolnak : 3) Mulka—a—a—a—vora—a—a Festéket tégy a zacskóba, Jung arra—a—a Undeo—o—o Erősen kösd be, Ta pillie—e—e—e Mulka—a—a—a andsenya S add a gyapjú zacskónak Koi ri kuma—a—a—ja—a—aja— A szivárvány színeit. A kis dal egyes szavainak nyújtása és a természetből vett hasonlat mutatja, hogy ez nem öntudatlan hangpróbálgatás, hanem az állítólag félvad austráli ember aesth. hajlamainak gyarló zenei kísérlete. Másfelől költői productióra valló australi meséket, legendákat birunk, melyek az australok szellemi inferioritásáról szóló nézeteket alapjukban megingatják, 4) nekünk pedig biztatást nyújtanak, hogy a legprimitívebb törzseknél is keressünk zenei kísérleteket. A déli félteke egy másik kontinentális helyén, Déli-Afrikában, a hottentot rasszhoz tartozó Szan népet (bushman) tartják szerfölött primitívnek. Lakása nincs, kutyáin és tevéin kivül más háziállatot nem ismer, halászatból és vadászatból él. Szomszédjai a matebelek és kaffok barbárnak tekintik, kit uton-utfélen bárki meggyilkolhat. Fritsch, Dél-Afrika népeinek e kitűnő ismerője, mégis első sorba helyezi zenetehetségeiket. Tökhéjból készített kéthúrú hegedüjökön egyszeri hallás után bármely nótát el tudnak játszani, a missioi telepeken a legjobb énekesek, a karban együttességre és rythmusra törekszenek. Órahosszat dalolnak nem-különbség nélkül. A lányok 5 hanggal magasabban énekelnek, de az összhang nincs ezáltal megzavarva, sőt olykor akkordok hangzanak. 6) A rythmust tapssal és egy vizzel telt dobbal ') Oberländer : Australien. 1882. 316. 1. 2) Globus Zeitschrift für Völkerkunde XXXII. k. 75., 347—349. 1. 3) Globus XXV. 1874. 173. 1. 4) Le tour du Monde. 1880. 98. 1. ä) Hellvald : Naturgeschichte des Menschen 1884. II. 19—20. 1.
