Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1884

— 6 — dicséri hangjuk tisztaságát és a taktus iránti érzéküket, Mint szenve­délyes tánczolók, különösen karban szeretnek énekelni, midőn hold­világnál tánczaikat járják. A taktust botokkal vagy lábukkal ütik, vagy térdeikre feszitett opossum-bőrön dorombolnak. A kar a pausa­kat igen helyesen tudja megtartani, s az ének minden vadsága mellett ütemességet árul el. A nyugoti törzsek emberevők hirében állanak, mégis chromatikus áriákat (jetti) csinálnak a napi eseményekre. Magas hangon kezdik, azután mindig lejebb szállanak a hanggal. Az inter­vallumokat — Jung és Andreé szerint — jól megkülönböztetik. 2) Igen jellemző kis dalt jegyzett föl egy déli Australiában lakó európai. A Cooper folyó vidékén lakó törzsek évenként festő földért mennek széjjel. Hazatértük előtt feleségeik egy odavaló növény rostjaiból zacskókat fonnak a festék számára, mi közben igy dalolnak : 3) Mulka—a—a—a—vora—a—a Festéket tégy a zacskóba, Jung arra—a—a Undeo—o—o Erősen kösd be, Ta pillie—e—e—e Mulka—a—a—a andsenya S add a gyapjú zacskónak Koi ri kuma—a—a—ja—a—aja— A szivárvány színeit. A kis dal egyes szavainak nyújtása és a természetből vett hasonlat mutatja, hogy ez nem öntudatlan hangpróbálgatás, hanem az állítólag félvad austráli ember aesth. hajlamainak gyarló zenei kísér­lete. Másfelől költői productióra valló australi meséket, legendákat birunk, melyek az australok szellemi inferioritásáról szóló nézeteket alapjukban megingatják, 4) nekünk pedig biztatást nyújtanak, hogy a legprimitívebb törzseknél is keressünk zenei kísérleteket. A déli félteke egy másik kontinentális helyén, Déli-Afrikában, a hottentot rasszhoz tartozó Szan népet (bushman) tartják szerfölött primitívnek. Lakása nincs, kutyáin és tevéin kivül más háziállatot nem ismer, halászatból és vadászatból él. Szomszédjai a matebelek és kaffok barbárnak tekintik, kit uton-utfélen bárki meggyilkolhat. Fritsch, Dél-Afrika népeinek e kitűnő ismerője, mégis első sorba helyezi zene­tehetségeiket. Tökhéjból készített kéthúrú hegedüjökön egyszeri hallás után bármely nótát el tudnak játszani, a missioi telepeken a legjobb énekesek, a karban együttességre és rythmusra törekszenek. Óra­hosszat dalolnak nem-különbség nélkül. A lányok 5 hanggal maga­sabban énekelnek, de az összhang nincs ezáltal megzavarva, sőt olykor akkordok hangzanak. 6) A rythmust tapssal és egy vizzel telt dobbal ') Oberländer : Australien. 1882. 316. 1. 2) Globus Zeitschrift für Völkerkunde XXXII. k. 75., 347—349. 1. 3) Globus XXV. 1874. 173. 1. 4) Le tour du Monde. 1880. 98. 1. ä) Hellvald : Naturgeschichte des Menschen 1884. II. 19—20. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom