Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1883
5. A K o r e s o t i vizek, D o m a-s z é k, K i s-l v á n s z é k, Sárosszék, Nagy-Szék-tó, Vör ösli omoki-tó vizek völgyei. 6. A halasi határban eredő s az Ötömösi pusztán át a szegedi alsóvárosi tanyák közt elvonuló u. n. Széksóstavak vízkörnyéke. Végül a halasi határban eredő s az alsóvárosi határrészen átfolyó Kőrösér, (Folyó-ér), mely a horgosi határon átvonulva Magyar-Kanizsa alatt egyesül a Tiszával. E völgyek általában igen nagy esésüek. így a Galambosi és a Nádastói vizek völgyében határunk északnyugati részében fekvő Kelő-tó medrének fekvése az Adriai tenger szine fölött 96'0 m., míg e völgy alsórészében fekvő Nádastó csak 80-0 m. magasan fekszik a tenger szine fölött. E két tó között a távolság 26—30 kilometerre tehető, így tehát 1 kilométerre 0'53 méter vagyis 0-5 méternél több esés jut. Az Össze- és Makra-széki vizek völgyének magassági fekvése határunk északnyugati részében a kömpöczi-puszta területén 93-3 m., mig az Ossze-széke 87-0, a Makra-szék pedig 86-5 m., közös vízgyűjtőjük pedig, a Fehértó csupán 79-4 méternyire fekszik az adriai tenger fölött. Az esés, tehát e vonalon 20 kilometer átlagos hosszat véve, 13-9 méter, vagyis 1 kilometerre 0-695 méter, 100 méterre közel 0-07 méter esik. A Kereseti vizek völgyében fekvő Domaszék talajmagassága 90 m., mig a Maty-ér magassága 77-5; e kör. b. 10 kilometer távolság esése tehát 12-5 méter, 1 kilometerre esik e szerint 1-25 méter, 100 méterre 0-125, vagyis 12-5 centiméter. E számok eléggé igazolják, mekkora eséssel bírnak e völgyeletek míg természetes vízgyűjtőikbe: a Fehértóba és a Maty-érbe érkeznek. A városunk határában a Tisza-folyó árterébe esö e két hatalmas vízgyűjtő igen megérdemli, hogy velük tüzetesebben foglalkozzunk.*) Fehértó. A szegedi Fehértó belvíz-medeneze Szeged város belterületétől alig 7 kilométernyire az öthalmi és szatymazi gerinczek közt terül el, alakja háromszöghöz hasonlít, a szegletek irányába hosszan megnyúlva. Nyugati oldalával az osztrák államvasút mellett elterülő szántóföldekre, kelet- és délfelől a felsővárosi szántóföldekre, végre észak felöl a szatymazi szöllőkre és a sövényházi határszéli töltésre (macskási t.) támaszkodik. Területe, természetes partjai közt 1766 kat. holdat s 908 Q ölet foglal el. Mint a pestmegyei tiszai lejtő délkeleti részében összefutó belvizek egyik főgyűjtője, — ősidőkben az anyafolyóval a sövényházi, algyői és tápéi határokban még jelenleg is létező vízerek által köttetett össze, s csak *) Adatainkat a boldog emlékű Válkai Imre királyi főmérnök „A Kelövíz-Paplialmi belvizlevezetö szegedi csatorna műszaki leírásából" merítettük. 3*
