Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1882

XXI. A szépnek viszonya az egyes tudomány- s művészetágakhoz és az államhoz. Greguss Ágost, a budapesti egyetemen az aesthetikának volt tudós tanára, a széptan terén nálunk legkiválóbb tekintély, az aestlietikát a művészet Minervájának nevezi. Ezen elnevezés nem pusztán csak frázis, azaz semmitmondó üresség, hanem magában igenis mély értelmet rejtő tartalmas meghatározás, mely rövidsége mellett is alkalmas kiindulási pontúi szolgálhat a szép viszonyának megértéséhez, csak némi fölvilágosító észrevétel kell hozzá, épugy, mint Greguss azon meghatározásához, melylyel a balladát igen helyesen „drámai dal"-nak nevezi. A görög mythologia (hitregetan) szerint Minerva v. Pallas Athene, a görögöknél Zeus v. Juppiter főisten leánya és a tudományok és bölcseség istennője volt. Zeusnak első neje Metis (okosság) ugyanis oly fiat vala szülendő, ki bölcseségre Zeussal vetélkednék. A főisten ezt nem akarván, feleségét mindenestől elnyelé, minek nagy főfájás lőn következménye. Juppiter előhívatá a sánta Vulkánust, a tűzistent, s parancsolá neki, hogy fejét fejszével hasítsa ketté ; Vulcanus engedelmeskedett, és az istenek atyjának fejéből a teljeskorú, felpánczélozott Minerva szállott közéjök, ki nemcsak harczokat űzött, hanem a művészet, mesterség és tudomány minden ágát művelte, s igy mind erőre, mind szellemre nézve a legnagyobb hősök és tudósok fölött állott, s ezért mint az anyagi erőnek és a szellemi felsőbbségnek a képzelet által megtestesített képviselője, isten gyanánt tiszteltetett. Ehhez a Minervához hasonlítja Greguss a szépnek tudományát és az ezerféle alakban és változatokban nyilvánuló szépet legszemléltetőbben kifejező művészetet kitűnő iparüzietnek s egyszersmind a legnagyobb élvek forrásának nevezi. Valamint ugyanis a görögöknek élénk phantásiája által megalkotott Minervában az összes tudomány-ágak szépségeikkel egyetemben összesítve, rá visszavezetve, vele viszonyba hozva, és tőle kieredve képzelteitek; ugy van meg a szép a tudományokban, művészetekben, iparban, vallásban, államban, természetben, stb., s így a szépnek ezekhez való viszonya, ezekkel való elválaszthatatlan összeköttetése félreismerhetetlen; mert a szép az emberiség szellemi és erkölcsi életének iránytűje, a honszeretetnek és a nemzeti