Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1882

— 7 -— szavak segélyével adni, azt kell mondanom, hogy ez lehetetlen; s jóllehet már évezredek előtt egész mostanig sok mélyen gondolkodó lángszellem hordta össze e tekintetben értelmének becses munkáját, de még mindeddig senkinek sem sikerült oly bölcsészeti rendszert felállítani, mely egyetemes érvényre emelkedett volna. A világ bámulatát kivívott elmetermékek, melyek sok évi gondolkodásnak és fáradozásnak eredményei, mint valami büszke jégpaloták emelkedtek fel a gondolatok tengeréből, de azután mind összeolvadtak a felettök magasan álló igazság napjának győztes sugarai előtt. A szép eszméjét csak a metaphisikai okoskodás legmagasabb fokán lehetne felfogni ; de ezt a magaslatot ember még nem érte el, s aligha fogja elérni. A szépnek eszméje ma is a legnehezebb és legkényesebb kérdések egyike; s azon szoros összefüggésnél fogva, melyben minden más eszmékkel áll, képezi minden bölcsészeinek magvát és főczélját. A kutatás tehát biztos eredményre nem vezet; de azért nem maradhatunk vele szemben tétlenek, mert a szép lelkünket ezer oldalról izgatja, mindenütt találkozunk vele, a külvilág szemléleténél úgy, mint az ember belvilágában. A szép fogalma egyetemes érvényű meghatározásának lehetetlenségére egypár példát is hozok fel. Ugyanis: Látjuk a szépet a-z égboltozat fölséges sátorában, a csillagok ezrének reszkető fényében, az égig meredő jegesek vakító ormain, a mérhetetlenül elterülő Oczeán magasztos tükrén, a virágszőnyeggel borított mezőkön, egy ártatlan lányka szűzi tekintetében, az igazságért elhaló hős vonaglásain, a játszi pillangó élénkszínü díszmezében, a szívet örömmámorral betöltő pompás napkeltében, a lenyugvó nap aranysugaraitól szegélyzett fényes ezüstfelhőben, sat De mi az a közös valami, mely miatt mindezek szépek és tetszenek? . . . Ez a nehéz, ezt nem vagyunk képesek kifejezni. Halljuk a szépet a természet nagy orgonájának megrázó dörgésében, a suttogva enyelgő alkonyi szellő ábrándos hangjaiban, a viharok által felkorbácsolt tenger haragos zajgásában, a virányok közt folydogáló patakocskák kellemes csevegésében, a magasban dalló kisded csattogány elragadó gyönyörénekében, a piczínyke gyermek gagyogó imájában, sat. sat De milyen az a közös nyelv, melyen beszélnek ? Ki mondja ezt meg nekünk? Ez a megoldatlan kérdés. Ezen szenvedett és szenved hajótörést az emberi értelemnek működése, erre nézve oly eltérők az aesthetikusok és philosophusok véleményei, nézetei. A második kérdésre, hogy tudomány-e az aesthetika, és mivel foglalkozik ? már határozottabb és biztosabb feleletet adhatunk. Az aesthetika most már épen oly külön tudomány, mint akármelyik ága a tudománynak; mert a többi tudomány-ágnak megfele-