Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1882

hogy a szép az államhoz való viszonyában ennek nagyságát és hatalmát előmozdítja, hazai történelmünkből is hozzak fel példát, kiemelem még itt Corvin Mátyásnak, az „igazságosnak", korát. Mátyás 32 évi uralkodása alatt nemzetünket a hatalom és dicsőség oly magas polczára emelte, minőn Nagy Lajos óta nem állott, s a magyar nevet egész Európában tiszteltté tette. A mit a tudomány és művészet, a legpazarabb bőkezűség által megtermékenyítve nyújtani képes, Mátyás udvara mindazt egyesítette. Babylon és Róma uralkodóinak fényét látszott megújítani. A külföld legműveltebb országainak fiai bámulva szemlélték alkotásait. Hires budai könyvtáráról, a Korvináról, mely 55 ezer, bíborba és bársonyba kötött s aranyszegélylyel ellátott nagybecsű könyvből állott, Balbi, a híres olasz statisztikus (meghalt 1848-ban) azt mondja, hogy Mátyás egymaga többet költött könyvekre, mint Európa fejedelmei összesen. Budán és Visegrádon fényes palotákat emelt, melyeket szobrászati művekkel díszesített, Pozsonyban egyetemet alapított, mely a 15. század végén megszűnvén, Budán oly roppant nevelőintézet alapításához fogott, mely 40 ezer ifjút lett volna képes befogadni, de ez óriási müvet közbejött halála miatt be nem végezhette. A tudományosság terjesztését két tudós-társaság is eszközölte, egyik a dunamelléki, a másik erdélyi. Ö állította fel Budán a legelső könyvnyomdát, a hol 1478-ban nyomatott az első könyv, a „Cronica Hungarorum". A budai királyi palota, melyben a művészet nagyszerű szépségei össze voltak foglalva, akkor legszebbnek tartatott egész Európában ; a visegrádi palotát pedig legjobban jellemzi egy itt tartózkodott pápai követ, ki Rómába a pápához írt levelét így fejezte be : „Kelt Visegrádon, a földi paradicsomban". Tények ezek, melyek elég hangosan beszélnek a szépnek a viszonyáról a tudományokhoz és a művészetekhez, valamint eléggé kézzelfoghatólag tanúskodnak azon állítás mellett is, hogy a szép az államnak hatalmát is előmozdítja. Ezeknek alapján még az is állítható, hogy a művészet s így a szép a honszeretetnek is egyik leghathatósabb élesztője ; mert az a kő és vászon szintúgy éleszti a honszeretet és nemzeti önérzet lángját, mint a nyomtatott betű vagy a röppenő szó. A franczia végig megy a versaillesi palota folyosóin és termein, s a szobrok és festmények ezrei, melyekben hazája nevezetesebb egyéneivel és eseményeivel találkozik, ezer meg ezer szállal újabban és szorosabban fűzik őt hazájához. Csakugyan a nemzeti történet fénypontjainak festményei a képtárakban, a nemzet nagyainak szobrai a köztéreken felköltik a nemzet dicsvágyát és tettre serkentik a honfiakat Végre a föntebb mondottakat megszívlelve, végered-