Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1882

Ezen általánosságban tett megfigyelésünk után a föntebb kimondottaknak beigazolása czéljából nézzünk egy-két tudományágat közelebbről, s meggyőződünk, hogy a föntérintett viszony a szép és a tudományok, meg a művészetek között valóban létezik, s a velők behatóbban foglalkozók nem zárhatják el lelköket a szépnek elevenítő hatása elől. /í természettudományok például, nem tekintve az anyagi czélt, különösen ama tehetségre vannak hatással, mely által a természet nagy, és egész szépségét s fönségét fölérezni képesek vagyunk. Általuk szellemi látókörünk a szerint tágul és szélesedik, amint a világ mérhetetlenségét, a teremtett lények végetlen számát, az állat-, növény- és ásványországok gazdagságát s a természetben uralkodó nagyszerű rendet, művészi összhangot s törvényességet nagyobb és nagyobb terjedelemben szemléljük. Ezekben ismerjük meg és érezzük föl a világszellem legnagyobb fönségét, az isteni bölcseséget, jóságot, hatalmat és dicsőséget; ezekből megtanuljuk az örök istenséget tisztelni, szeretni és imádni. Csakugyan az eső és napfény, a mennydörgés és villámlás, a tenyésztés, virágzás és gyümölcsözés, a lágy szellősusogás és a hatalmas orkánsivítás, a pompás szivárvány s ar. ünnepies alkonypír ; a kinyíló erdő, zöldellő mező, virágzó fák, kies vidékek, illatozó kertek ; a barátságosan mosolygó s világító és melegítő nap, valamint az éj ezüstarczú királynéja: a hold, a ragyogó csillagsereg, s más természeti tárgyak, tünemények, jelenetek és alakúiások éber megfigyelése s az e közben észrevett szépségek átérzése bennünket egy atyailag őrködő láthatatlan égi hatalom sejtelmére, később hitére, végre biztos tudatára vezetnek, s belsőnk világára a szellemnek égi derűjét hintik, s a szépnek kifejezhetetlen hatalmát mutatják. Nagyobb világosság és többoldalú szemléltetés kedvéért a történelemnek szépészetileg művelő erejét is felhozom. Történelem alatt én nem azon tudományt értem, mely a megtörtént dolgok és események száraz elmondásával vagy rideg adathalmazzal és untató számcsoportokkal áll elénk s érzőtehetségünkre, kedélyünkre, szívünkre való üdvös hatás nélkül pusztán csak az értelmet foglalkoztatja; hanem azon tudományt értem én szépészeti felfogással történelem alatt, mely elénk állítja a tényeket és eseményeket, egyesek, népek és nemzetek viselt dolgait, még pedig oly alakban feltüntetve, hogy lássuk, miként nyilatkozik a szép és fenséges az emberi életben, népek és nemzetek életében különféle alakzatok szerint évezredek óta. Benne ismerjük fel a szép, jó és igaz érzetét, melyet a véges emberi természet, különféle zavargásai, tévedései s elnyomásai alatt, mellett és után is mindig érvényesíteni törekedett; felkölti bennünk a sóvárgást ama boldog állapot iránt, melyben a