Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1880

— II — Gyilkos testvér botja zuhanását, S az első árvák sirbeszédeit, A keselynek szárnycsattogását, Prometheusz halhatatlan kinját 1 S „lesz ínég egyszer ünnep a világon", erős hitünk zt súgja, midőn az istenség parányi atomja, az emberi lélek, a fejlett természettudomány s összehasonlító nyelvészet karjain rámutat azon időpontra és helyre, mikor és hol nemünknek bölcsője rengett s honnan fakadtak a szent hagyományok örökzöld levelei! És itt beszámolok azzal is, midőn mythusokról van szó, miért van legtöbbnyire a görögöké említve. Ha a mythusok a természeti tünemények személyesítései, lehet-e szebb, változatosabb, gazdagabb s apró államaiban függetlenebb ország a régi Hellasnál ? Körülvéve három oldalról tengertől, mely számos biztos kikötőt nyújt; örökzöld, halmos hegyei fölött a ködös, hólepett Olymp tekint el; völgyeiben számtalan folyó öntözi a dús vetéseket ; dombjain a myrtus s gránátfák alatt legelésző nyájak, melyek fölé a mindig derült kék ég borul. „Dass ein Land so reich an Berg und Thal, an Meerausblicken, Vorgebirgen, vielförmig gezeichneten Küsten, unter solchem Himmel die Phantasie nährt und so eine poetische Theologie ensteht, wie Agathias das Heidenthum nennt, ist nicht zu verwundern."

2 A sok apró állam tájszólásaival, helyi mondáival, függetlenség szeretetével élénk képzelme s költészeti ösztönével oly mythuskört teremtett Hellasnak, melyhez fogható nincs az egész világirodalomban. Homerja sincs egy nemzetnek sem, ki azokat összegyűjtötte vagy alakította volna. A rómaiaknál nem találunk mondaköltészetet és inkább practicusan foglalkoztak a görögöktől kölcsönzött mythusokkal, a mennyiben vallási és társadalmi életükre szükségesnek tartották ; mig Krisztus utáni időben a rómaiak sem hittek többé benne ép ugy, mint a görögök. „Rudis fűit priscorum vita atque sine Uteris : non minus tarnen ingeniosam fuisse in illis observationem apparebit, quam nunc esse rationem." 3 Kútforrásai a mythusok megismerésének a különféle kifejlett alakok és állapotokban : i. a) A görög és római remekírók, főképen a bölcsészeti, vallásos és költészeti tárgyakkal foglalkozók, mint Homer, Hesiod, Pindar, Aeschilos ; a latinoknál Cicero (De nat. deor. libr. III.) P. Ovidius N. (Metamorph, libr. XV.) b) Régi mythus irók, illetőleg gyűjtők. Apollodor (a stoicus 145. Kr. e.) BißboOijxr; czimü munkája a classicus hajdankorból legjobb. Konon Jír^rjaíi; munkájában 50 mythusi elbeszéléssel. Hephaestion. Hat kötet mythusi esemény leírással. Továbbá : Parthenms, Antonius Liberális, Palaephatus, Heraclides, Sallustius, Anonymus, Phurnutus, Fulgcntius, Lutatius Piacidus, Albericus, Apiüeius, Tertullian, Hyginus, sz. Ágoston, stb. 4 ' Vörösmarty M. Minden munkái. II. k. 273. 1. 2 Welcker F. G. Griechische Götterlehre. I. le. 42. 1. 3 Plinius XVIII. 69. 3. 4 V. ö. Au. tíoeck Encycl. u. Methodologie d. ph. W. 541. s. k. 1. J. J. Eschenburg Handbuch d. a. cl. Literatur 212. s. k. 1.