Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1879

— 16 — b) A -z, mely legtöbbször -aim, -elm végű főnevekhez járul; így: sietelme-z 145. 2.; hiedelme-z. 14. 21. sat. Mindkét képző a valamit tevés fogalmát kölcsönzi az igének, melyet létre hoz, s jellemző mássalhangzó elemük s ugor alapalakjuk a -d, -g. * A származékszókban végbemenő jelentésváltozás olykor külső bővülés nélkül történik; így: gyülekezet-lek 144. 12.; diadalm-juk 17. 26.; futam-ának 25. 8. Ezt a rájuk nézve kedvezőtlen hangfejlődés eredményének lehet tulajdonítani. c) Figyelmet érdemel ezen ige: menyeszlek (sponsabo te) 105. 19., mely a causativ -t elhagyásával az egyszerű -sz (z) képzőt tünteti föl. Ezen -sz itt (egy fölvett: menyed igében) a -d-t fölváltó, liasonértékü külön képző, úgy hogy pl. meny es zt tulajdonképen nem nienyed-ből (a -d-nek a -t előtt átváltozásával), hanem meny esz igéből alakulna. ** d) Mint sajátosság hozható föl az ilyen képzés: vigaszt 109. 1., magaszt 24. 25. De vigasztal, magasztal alakok is előfordulnak. ej Az -1 képzővel formált cselekvő igékből úgy válik szenvedő ige, hogy a tőhöz -atik, -etik függed; mint: ének-l-etik, boldog-l-atik. Visszaható igéket is alkot e képző, részint főnevekből, mint: szózat-l-ik 117., részint melléknevekből, mint: szükös-l-ik, balgatagos-l-ik. f) A mai -ít képzős igék a Bécsi Codexben fejlődésük második fokán jelennek meg; így: szabadojt, porojt, szorejt sat., mit a -g (magy. -z) denominate képzőt föltüntető emez eredetibb alak előzött meg: szabado-go-t = szabado-jo-t = szabadojt. Majd végre a „j" a névszó véghangzójával i-be egyesülvén, lett: szabadít. *** E szerint bennük az eredeti -g képzőt a műveltető -t kíséretében találjuk. Im ezekben terjesztettük elő vizsgálódásunk eredményét a Bécsi Codex nyelvének alaktani sajátságaira nézve. Fontosak ezek már annyiban is, hogy másutt nem, vagy legalább nem ily számban fordulnak elő. Míg ha arra emlékszünk, hogy Bibliafordításaink mindmegannyi tájnyelvek gyanánt tekinthetők: úgy az azokban foglalt anyagot egyrészről a nyelvtörténet ismeretére, másrészről a nyelvbúvárra nézve véghetetlen becsűeknek mondhatjuk; mert — Budenz József szerint — „az élő magyar nyelv valódi és beható ismeretének egyik főtényezője a népnyelvnek s annak táj szerint való különbözéseinek tanulmányozása." Cserép Sándor. Jegyzet. Az idézett példák után levő számok közül az első a Codex lapjára, a második a sorokra vonatkozik az akadémiai kiadás szerint. * Nyelvt. Közi. X. 10—46. 1. ** U. o. 63. 1. *** U. o. 64. 1.