Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1879

— 13 — hazugyon 186. 4.; fekszek vala 90. —• Az ik-nek régi közép e-s formája is előfordul; mint: nyugoszek 131. 9.; megharaguszek 151. 2. (e helyett: nyugoszik, megliaraguszik). — A t-vel képzett egytagú igék rövidebb ragozási alakot mutatnak az által, hogy egy szótagot kiugratnak; mint: futtái 3. 12.; egybeköttö 27. 10.; megnyittad 71. 23. — Az sz-vel képzettek a jelentőmód jelen idejében használatos -n ragot megtartják az elbeszélő múltban is; mint hűn, lőn, vőn. A föltételes jövőben a rag hangzóját kiugratják ; mint: tendi 2.; lend-nek 192. III. Szóképzés. Azon szabályok összegét, melyek szerint a gyökszó egy uj, önálló beszédrészszé alakíttatik, szóképzésnek nevezzük, és két nagy részre osztjuk föl: névszóképzésre és igeképzésre. AJ Névszóképzés. Az egyes képzőknek többnyire az a sajátságuk van, hogy csak igékhez járulnak: miért a szóképzés körén belül ismét két nagy csoportot különböztetünk meg, t. i. egyrészt igétől, másrészt névtől való szóképzést. Azt deverbalis, ezt denominalis szóképzésnek nevezzük. 1. A deverbalis névszóképzés oly névszókat hoz létre, melyeknek alapszava igető. E körön belől a mai használattól eltérést mutatnak a következő képző alakok: a) Az -ás és -at képzők egymással gyakran fölcseréltetnek. A különbség, mely a két képzőt functiojában egymástól elválasztja, megvan ugyan, de nem határozottan; s ez az oka, hogy többször egymás helyett állanak; mint: öldöklés 41. 17.; öldöklet 41. 18.; fekés 154. 14.; feket 185.; kimenés 8. 8.; felmenet 10. 5. sat. Különös előszeretettel használja a fordító a -t képzős neveket ott is, hol az ujmagyar, még pedig szabályosan, ás-t használ; mint: kételkedet 82. 4.; vádolat 82. 4.; töretet 140. 7. sat. Ezen -t képző számos uj szót is hozott létre, melyeken azonban első sorban az -1 frequentativ képző hatása látszik kivétel nélkül; pl. kopaszlat 144. 16.; cimerlet 102.; léleklet 91. 17. — Ily névszói továbbképzések sem ritkák: vigasztalatos 175., különbözetes 175., kevánatos 191. sat. b) Az -alom, -elem képző még ezen eredetibb alakjában használtatott; -aim, -elm; pl. lakodalm 143. 12.; sietelm 83. 19. — A HB.-ben is így fordul elő: hotolm. Hogy ezen képző hajdan eme teljesebb alakból kopott el: -almu, azt kétségen kívül helyezik az Anonymusnál található: „zenulialmu" s egyéb szók, melyek hasonló változási folyamatot tüntetnek föl. A még kopottabb -am alakot, mely a Müncheni Codexben, s több ez időszaki nyelvemlékeinkben előfordul, a BC. egyetlen egyszer sem használja. Alkatrészeit tekintve nem egyéb, mint az -1 frequentativ képzőnek (finn: -ele) s a finn -ma -mä-nek megfelelő nomen actionis képzőnek összetétele. * Mindig igékhez kapcsoltatik, habár némely szók denominativ képzésűeknek tűnnek föl; mint: fedelm 82. 4.; lakodalm 143. 11. De ezeknél is egy eredeti igetőre következtethetünk, annál is inkább, mert a HB.-ben egy * Budenz J. Ny. K. X. 57.