Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1877

16 vájt kutak vize rendszerint édeses-sós, kesernyés vagy lúgos annyira, liogy ínég a jószág sem igen szokta meginni, kivált ha még felülről az alta­lajba egészségtelenítő részek is szivárognak. Legkevesebb sóstartalmunak mondható tudtommal a Barátok kútja, melynek vizét némelyek csak­ugyan meg is iszszák. Minthogy az egész Alföld talaja vizáteresztő, ez ok­ból valamint egyebütt, ugy nálunk is a Tisza duzzadása és a tartós földár hatással van a kutak nagy részének szintjére ; a városi kutaknál leg­alább ezt majdnem kivétel nélkül tapasztalhatni. A városon kivül fekvő agyagba ásott kutak vize iható s annál inkább látszik javulni, minél jobban közeledünk a homoktalajhoz, a mint erről a Dáni-féle kert kútja, továbbá a temetői, a csorda- és a feketeszéli kutak vizének egyszerű izlelése által is meggyőződhetni. Igazán jó vizet csak a homoki kutak adnak, de ezekben is carbonsavas meszet mindenkor találhatni. A salétrom képződése szerves anyagoknak kalium-tartalinu ásvá­nyokra való hatása által szármauk. A rothadó szerves anyagok u. i. viz által a földbe jutnak, hol a bennük rejlő nitrogen-tartalmu vegyületek nitrogen-sóvá változnak át, mely a kaliumsó savát kiűzi és ennek helyét elíoglalja. Minthogy pedig a salétrom a vizben oldható, természetes, hogy ennek társaságában a talaj hajszál-osövessége utján felszívódik a felü­letre, hol a híg részek elpárolgása után finom poralakban kiválik. Ez a salétrom kivirágzása. Sokkal figyelemre méltóbb vidékünkön a sziksó, melytől Szeged város nem közönséges ásványtani hírre tett szert. A sziksó előállását csak a legújabb időben tudták helyesen magyarázni. E szerint ott, ahol sziksó képződik, a talaj homokjában nagyobb mennyiségű natrium-tartalmu föld­pát-szemcsék fordulnak elő. A szénsav-tartalmú viz átalakítja itt a nat­rium-silikátot natrium-carbonáttá, melyet egyszersmind könnyű oldékony­sága miatt magával ragad, s ha felszínre kerülj lassanként elpárolog és sziksóját lerakja. A mondottakból könnyen megérthető, hogy a nedves időjárás a sziksóképződési'e miért nem alkalmas ; és csakugyan tapasztal­ható is, hogy sziksót tartalmazó terjedelmes területeinken tartós száraz időben a mondott só legbővebben seperhető, melyet azután salakjától meg­tisztítva, illetőleg kilúgozva, jegecítenek és kereskedésbe bocsátanak. Sziksós tavaink, melyeknek Szeged város határában és környékén elég bővében vagyunk, mind megannyi sziksót gyűjtő medencék. Ezekbe a sziksó nagy része esőzések alkalmával feloldva vitetik ; s ha azután nyári forróság idején az ily tó vize elpárolog, a kivált sziksó-por vastag rétegként marad vissza a tó medrében. Nem lesz érdektelen itt a szeged dorozsmai határban fekvő veres­homoki-szék dr. Szabó J. által megvizsgált talaját, melyet a sziksó­képződésre nézve mintaszerűnek mondhatni, kissé behatóbb figyelemre méltatnunk. Ezen széknek mélyedése tószerű, mely vizbő időben csak­ugyan tóvá is lesz, rendes körülmények között azonban a rajta megállott viz lehúzódik, de körülbelül egy méternyi mélységben ráakadhatni. E víznek íze édeses-sós. A tó talaja, valamint az egész környéké jól távolra homok, felül finomabb, alul durvább szemcséjű, s a viz szintje felé egy­nemű borsónyi nagyságú szürkefehér szemekből áll, melyeknél a vizben és a savban olvadó részek eltávolítása után az elemzés 100 részben a következőket mutatta ki: oxygen-aráriy K a0 0-301 .... 0 052 \ Na 20 . . . 4-480 .... M58 4-571 CaO 11-762 3-361 ' A1 20 3 .... 29-930 14012 SiO ä 53-521 27-815

Next

/
Oldalképek
Tartalom