Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1877
9 mondható-e, sokszor a rajta önkényt föllépő vegetatio mutatja. így a kutyatej (Euphorbia), az útifű (Plantago), a kakukfű (Thymus), a cickóró (Achillea) csak homokos talajban díszlik; valamint ha a talaj nedves állapotában a megmunkálás alatt semmi fénylő ekevágásokat vagy rögöket nem képez, vagy ha száraz állapotban fel nem cserepesedik, könnyen kiszárad, fogak között morzsolva csikorog, vagy egyátalában könnyen munkálható, főtömegében homokos vagy tisztán homok. Azon homokteriiletek, melyek Szeged város birtokterületériek délnyugati és északi részén fekszenek, jobbára diluvialis képzó'désűek ; szine e homoknak szennyesfehér, helyenként többé kevésbé sárgás és szürkés, alkotó részei igen apró kvarzszemek, melyeknek átmérője olykor 002—O'Ol mm. E szemcsék közelről nézve majd színtelenek és fényesek, majd bágyadt fényűek és fehérek, vannak azonban közöttük sárgás, szürkés, sőt feketés szinű részek is. A kvarzszemek keverve vannak apró mészkő- és dolomitszemcsékkel, s a mélyebben fekvő rétegekben többféle silikátokkal, nevezetesen sárgásszinű vékony csillámlemezkékkel, továbbá igen vékony kéreggel s alaktalan porhanynyal, melyet csak górcső alatt veszünk észre, s ez rendesen szénsavas sókból áll. A j á r á s i homok 100° C. hőség mellett megszáríttatváu, a vegybontás alatt a következő alkatrészeket mutatta 100 részben : Szénsavas mészföld . . • 6'35 Sósavban felolclhatlan kvarz-és silikátmaradék 85-07 Sósav által feloldott siliciuinoxyd .... 0-21 Agyagföld és vasoxyd 3.55 Szénsavas magnesia-föld 3"37 Alkaliák 0-85 9940 Ha ebből kiszámítjuk, hogy mennyit tesznek a sósavban feloldható homokrészek százalékai, ugy találjuk, hogy a feloldható kovasavra (siliciumoxyd) 1, az agyagföldre és a vasra 24, a szénsavas mészföldre 44, a szénsavas magnesiára 23 és az alkaliákra ti százalék jut ; tehát a homok feloldható alkatrészeinek majd felét a mész teszi, s igy e homok, jóllehet főtömegére nézve kvarz, aránylag mégis meszesnek mondható. Általában tekintve a homokot, ugy látszik, hogy mésztartalmának legnagyobb mennyisége az elmállott csigahéjaktól származik, melyek a homokban csaknem mindenütt feles bőségben vannak elszórva. E csigák közül legközöiiségnsebb a Helix custulata. A szénsavat tartalmazó légköri viz valószínűleg a homok felső rétegeiben levő csigahéjakat lassankint feloldja, s az igy nyert meszet magával viszi a mélyebben fekvő rétegekbe ; mivel ezen rétegekben a homokszemek leginkább be vannak burkolva az említett mészkéreggel és az alaktalan porhanynyal, ugy hogy sok helyen valóságos mésztuff képződik. A tanyákon néhol kutásás alkalmával a posza (laza) homok között vízszintesen fekvő kőlapokat találnak, melyek mésztuff által összeragasztott homokból állanak. Helyenkint sajátságos hengerded, hol tömör, hol üreges mésztuff-alakulatok fordulnak elő, melyek fagyökerekhez hasonlítanak s hihetőleg ugy származtak, hogy a felületről leszivárgó meszes viz mésztartalmát oly üregekbe rakta le, melyekből a homokban volt fagyökerek kikorhadtak. A homok fajsúlya körülbelül 2 6. Legfelső rétege nyáron nagyon megmelegszik, de rosz melegvezető levén, melegségének nagy részét a levegőbe sugározza ki, s igy a mélyebben fekvő rétegekkel csak kevés meleget képes közölni ; ez az oka, hogy napnyugta után igen hamar hűvös a homok. Egy forró nyári napon a homok 2 cm. mélységben 41° C.
