Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1876

4 hogy csakhamar általánossá válhatott, határozott és szem elől soha nem tévesztett célját képezhette a vegytani működéseknek. Alexandriában a Ptolemaeus (301—284. Kr. e.) alapította akadémia karolta föl legelőször is nagy buzgalommal a fémek nemesítésének eszméjét. Kutatásainak, kísérleteinek eredményeit külön iratokba is foglalta, valószínűleg a 4. vagy 5. sz.-ban K. u.; ezen iratok azonban titokzatos képes előadásuk és a csodás, különc elnevezések miatt legnagyobbrészt mindekkoráig érthetetlenek maradtak. Innen, Alexandriából, terjedt el azután az alchemia a többi népek közé is. Az arabok, e bámulatos nép, mely a legyőzött népektől élénk fogékonysággal sajátította el a művelődés elemeit, a római birodalom megdó'ltével az egyptomi és görög míveltség romjain mintegy újból épitették fel a tudományok rendszerét s ezek között az alchemiáét is. Különösen Alexandria elfoglalása utáu látszik bennök tettekre ébredni a tudományok iránti szeretet, melyet buzgón ébresztett, gonddal ápolt és sikerrel foglalkoztatott Al Mamun kalifájuk, az Abassidák családjából (813—833.). Aristoteles, Archimedes és Ptolemaeus műveit lefordíttatta, több eredeti munkát íratott, csillagászati észleléseket és földtani méréseket nagy gonddal és pontossággal tett és tétetett. A 9. századtól kezdve meglévő tekintélyes számú alchem. iratok tanúskodnak amellett, hogy az arabok buzgón foglalkoztak a fémek nemesítésének mesterségével s cliemiával általán; innen támadt azon nézet, mely szerint a vegytan, melynek neve ezentúl az arab al névelővel ellátva használtatott, maga is arab eredetű tudomány. E nézet annyival is inkább helyesnek látszott, mert az első terjedelmesebb vegytani írott mű az alább említendő Geber arabtól származik.. Ma már mégis Humboldt Sándor nézete van legáltalánosabban elfogadva, mely szerint úgy a vegytani ismeretek alapjai, mint azoknak chemia elnevezése is az egyptomiaktól származik. Az egyptomiak ugyanis földjüket chami vagy chemi-nek, feketének nevezték, mert a szürke homoksivataghoz képest ilyennek is tűnik föl a talaja; tőlük tanulták el a velők összeköttetésben álló népek vegyészeti első inűfogásaikat s így az eredetnek megfelelőleg magát ezen tudományt is chemiának, fekete művészetnek, nevezték el. Ezen nézet helyessége mellett látszik bizonyítani a régentén titokzatos vegyészeti működéseknek német Schwarzkunst elnevezése is. Chemia és alchemia elnevezések eredetileg egy és ugyanazon jelentményűek voltak s egyaránt is használtattak a vegyészeti ismeretek összegéről, csakhogy az arabok fölléptével az alchemia név lett a használatosabb s az is maradt egész a 17-ik századig, ameddig majdnem kizárólag az aranycsinálás eszméje uralta az elméket. Ekkor, de már valamivel előbb is, mindig többen és többen szabadították föl magukat az aranycsinálás rögeszméjének zsarnoksága alól; belátták és hirdetni is kezdték, hogy a vegyészi működéseknek más, valódibb és hasznosabb cél felé kell törekedniük; megkezdték fölállítását a vegytan tudományos rendszerének azon adatokból, amelyeknek a céltévesztett ezeréves aranycsinálás útján fáradozók többnyire véletlenül jutottak birtokába. Ezen uj és helyes irányban működők tudományukat chemiának, magukat chemikusoknak kezdték nevezni, hogy már a névben is különbözzenek az aranycsinálóktól s azok alchemiájától. Abban az időhen, melyről fentebb tettünk említést, mikor egész Európában a népvándorlás s ezzel együtt pusztító csaták szintere volt, mikor a tudományok sehol állandó tanyára nem találhattak, sőt még az akkorig elért műveltség is a megsemmisülés veszélyének látszott kitéve, a szerzeteseken kívül jóformán csak az arabok voltak azok, akik a tudományt és műveltséget ápolták, fejlesztették és terjesztették három föld-