Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1875

Az eieri Iii anragtalansáfia és mm i. §• Az emberi szellem arra van teremtve, hogy megismerje az igazságot, mely éltető eleme, E magasztos rendeltetéséből magyarázható ki azon fáradhatlan törekvése, melylyel az igazságot mindenütt kifürkészni és azt magának biztosítani iparkodik. — Belemélyed a természet titkaiba, hogy azok leleplezése által a természetben uralkodó törvényeket megismerhesse; túlemelkedik a teremtett világ határain, hogy az isteni szellem fényénél tisztán szemlélhesse ama viszonyt, mely^a mindenséget Istenhez köti; de különösen magát az embert, annak lényegét és viszonyait a világhoz és Istenhez törekszik megismerni, hogy e megismerés alapján az ember valódi hivatásának tiszta tudatára emelkedvén, biztosan kijelölhesse azon irányt, melyben az embernek föltétlenül haladnia kell, ha végcélját elérni akarja. — De habár az emberi szellem tudvágya az igazság minden tere felé irányul is, mégis az emberre nézve csak azon igazságok a legfontosabbak és legérdekesebbek, melyek saját lényegére és viszonyaira vonatkoznak. Mi vagyok? Honnan vagyok? Miért vagyok? — ezek ama nagy kérdések, melyekhez az ember, a tudás bármely terén nyomozza is az igazságot, mindig visszatér. Mert minden más ismeretnek vehetné-e hasznát, ha nem tudná, hogy a valóság nagy birodalmában minő állást kelljen elfoglalnia? Az ember mindig önmagához áll legközelebb, és csak azon föltét alatt, hogy magával és hivatásával tisztában van, fordíthatja szellemi tekintetét kitartással a többi ismeretkörökre is; mert akkor már ezek nem fognak terméketlen talajt képezni, hanem az élet magasabb érdekeire nézve a legnagyobb fontossággal birni. Ezeknél fogva igen természetesnek látszik, hogy a philosopháló szellem a legrégibb időktől fogva mindig nagy súlyt fektetett e nehéz probléma megfejtésére: Miben áll az emberi lélek lényege és természete? — Sokrates volt az első, ki e problémát amaz ismeretes mondatával: Nosce te ipsum, bölcselkedésének kiváló tárgyává, sőt alaptételévé tevé, azt állítván, hogy az igazi philosophia magvát az ember csak önmagában találhatja föl, s hogy minden egyéb ismeretnek alapja és központja egyedül az önismeret. S habár nem is sikerült neki e probléma teljes megfejtése, mégis kijelölte a helyes irányt, mely annak megoldására vezet, s utána már nem találunk bölcselőt, ki e problémát tüzetes vizsgálódás tárgyává nem tette volna. Mindamellett azon nézetek, melyek Sokrates óta az emberi lélek mibenlétéről keletkeztek, igen különbözők ; minek oka azon különböző álláspontokban keresendő, melyekből az egyes bölcselők vagy egész bölcsészeti iskolák e probléma fejtegetésénél kiindultak. Hogy mennyiben különbözFőgrymn. órtí 1