Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1875
29 maiban is képes leend helyt állni. E nézet szerint az emberi lélek lényege abban áll, hogy a testnek állagi alakját képezi (Essentia animae humanae in eo consistit, quod sit forma substantialis corporis). — E meghatározás a formismus elméletére van alapitva, mely szerint minden természeti lénynek egyedüli constitutiv elvei (principia essendi) az anyag és alak. Az anyag a meghatározható vagy passiv elv, az alak ellenben a meghatározó vagy activ elv. * Ezen alak alatt azonban nem az anyagi elemek bizonyos combinatiója értendő, hanem azt mint lényegi vagy állagi alakot kell felfognunk, tehát mint belső lételvet, mely mint ilyen realiter különbözik a másik lételvtől, t. i. az anyagtól.** Az anyag továbbá önmagában indifferens, a mennyiben bármely alak által meghatározható ; az alak ellenben azon elv, mely a lény specificus kölönbségét, annak lényegi egységét ós tevékenységét okozza. Csak a kettőnek egyesülése adja az egységes lényt, mely mint ilyen mind az anyagtól mind az alaktól különbözik és egy önmagában fönálló egységes állagot (compositum substantiate) képez. Ezen állagra nézve az anyag potentialitas, az alak pedig actualitas. Az első által a lény lehetséges, a második által valóságos.*** Minthogy eszerint a természeti lényt annak állagi alakja teszi valóvá, az ember is állagi alakja vagy lelke által lesz emberré, vagyis, a test és lélek egyesülése alkotja az embert, f Az anyagi elemek (számszerint 14), melyekből a test össze van téve, nem veszítik ugyan egészen el sajátszerű tevékenységüket; de hogy egy élő organismussá egyesülnek és azt folytonosan föntartják, annak oka egyedül a lélekben rejlik. A lélek tehát lényegi alak, azaz, allagi eró, mely a testet az anyagi elemekből magának fölépíti és eleveníti. Mindazonáltal az emberi lelket nem tekinthetni pusztán anyagi alaknak, vagyis olyannak, mely csak az anyaggal egyesülve állhat fönn, mivel akkor az állati lélektől semmiben sem különböznék; hanem egyszersmind önmagában fönnálló alaknak (forma subsistens), mely mint ilyen önálló, az anyagtól független léttel is bir. ff Ezen önállóságon alapszik a lélek halhatatlansága. Martin Péter. * Sum. Theolog. qu. 44. a. 2: Materia per formám contrahitur ad determinatam speciem. — Et qu. 50. a. 2: Materia reeipit formám, ut secundum ipsam constituatur in esse alicuius spéciéi, vei aeris, vei ignis, vei cuiuscunque alterius. — Qu. 55. a. 1 : Forma est, qua ens agit. ** C. Gent. 1. 2. c. 68 : Ad hoc enim, quod aliquid sit forma substantialis alterius, duo reqniruntur. Quorum unum est, ut forma sit princípium essendi substantialiter ei, cuius est forma: princípium autem dico, non eífectivum, sed formale, quo aliquid est et denominatur ens. Unde sequitur aliud, scilicet quod forma et materia conveniant in uno esse: quod non contingit de principio effectivo cum eo, cui dat esse; et hoc esse est, in quo subsistit substantia composita, quae est una secundum esse ex materia et forma constans. *** Sum. Tlieol. qu. 76. a. 7 : Forma per seipsam facit rem esse in actu , cum per essentiam suam sit actus, nec dat esse per aliquod medium. Unde unitas rei compositae ex materia et forma est per ipsam formam, quae secundum seipsam unitur materiae ut actus eius. f S. Thorn. De sp cr. a. 2: Anima habet esse subsistens ... et tamen ad liuius esse communionem recipit corpus , ut sic sit anum esse animae et corporis , quod est esse hominis. ff S. Tliom. II. Sent. Dist. Ill: Substantia dicitur ens, cui convenit esse in se. Atqui esse in se non ipsarum formarum, si materiales sint, nempe a materia pendeant, sed totins compositi substantialis proprium est. E contrario animae humanae, quippe quae est forma a materia non dependens, proprium est esse, in se, quod ipsa corpori communicat. Ergo ceterae formae non sunt in genere substantiae sicut species, sed solum sicut principia; anima autem humana est in genere substantiae non solum sicut princípium, in quantum est forma huius corporis, sed etiam sicut species, quia habet esse absolutum, non dependens a materia.
