Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1875
27 kezik, hogy végelemzésben a vegetatív életműködések is azon egy lélekre vezetendó'k vissza. Mert láttuk fönnebb, miszerint az állati vegetatio és sensatio elvei egymástól realiter nem különböznek; s minthogy ez áll az állatra nézve, állnia kell az emberre nézve is, mivel itt is, ott is az okok ugyanazok. Ha ennélfogva az emberben a vegetativ és sensitiv elv ugyanaz, és továbbá a sensitiv elv ismét azonos állagilag az intellectiv lélekkel, ugy kétségtelen, miszerint a vegetativ élettevékenység is csak azonegy lélekben gyökerezhetik Miró'l öntudatunk tényleg tanúskodik is. Mert valamint az mondjuk : „Én gondolkodom, én érzek", épen ugy azt is mondhatjuk: „Én élek, én táplálkozom", sat. — Némelyek nagy súlyt fektetnek azon tapasztalati tényre, mely szerint a vegetativ életműködések a lélek tudta és akarata nélkül mennek végbe. A tudat és akarati befolyás ezen hiánya szerintök arra mutat, hogy a vegetativ életműködések a lélektől különböző elvnek productumai. — Ezen ellenvetés pártolói azonban tekinteten kivül hagyják azon tényt, mely szerint a vegetativ életműködéseket nem egyedül a lélek hajtja végre, hanem a vegetativerők tevékenységükben lényegesen orgánumokhoz vannak kötve. Hogy tehát a vegetativ életműködések tudatával bírjunk, szükséges volna először érzés által jelentkezniök; mert a mi érzéki természetű, azt csak azon föltét alatt veszszük észre, hogy előbb az érzéki érzet közvetítése által öntudatunkba lép. De mivel az érzéki érzet maga is organikus tevékenységnek eredménye, amennyiben az érzidegek ingereltetése által jő létre, igen természetes, miszerint csak azt érezhetjük, mi az idegeket ingerlésbe hozni képes. Már pedig ismeretes dolog, hogy a ducfonatok (Gangliengepflechte), melyek a vegetativ életműködéseket eszközlik, igen csekély összeköttetésben állnak a gerinc-agyrendszerrel (Cerebrospinalsystem), minek következtében a belérzék idegei és a vegetativ élet szervei között sokkal csekélyebb az összefüggés, semhogy a vegetativ életműködések érzés által nyilatkozhatnának. Ezen összefüggés csakis oly sajátságú, hogy általa a vegetativ életben támadt zavar érzése tétetik lehetővé, amennyiben t. i. e zavar fájdalommal jár; tovább ezen összefüggés hatalma nem terjed. — Mivel tehát a vegetatív életműködések érzés által nem nyilatkozhatnak, a lélek azokról közvetlen tudattal sem birhat, és mivel továbbá a szabad akarat hatalmában csak az áll, mi a közvetlen öntudat körébe esik, nagyon természetes, hogy a vegetativ életműködések a szabad akarat befolyásától is függetlenek. b) A három élettevékenység! iránynak fokozatos kifejlődése. — Tapasztalati tény, hogy az érzéki élet kifejlődése az Organismus érettségének bizonyos fokához van kötve, a mennyiben csak akkor kezd az érzékiség ébredezni, midőn már az Organismus annyira ki van fejlődve, hogy a külbehatásokat elfogadni képes. Ugyanez áll a szellemi élet kifejlődésére nézve is; mert csak akkor ébredünk öntudatra és kezd értelmünk fejlődésnek indulni, midőn már az érzéki élet az érettségnek bizonyos fokát elérte. E jelenség egészen természetes módon magyarázható meg, ha a nevezett három életirányt ugyanazon egy életelv különböző erőire vezetjük vissza. — Hogyan ? — Minden természeti fejlődésnek általános törvénye az, hogy a felsőbb rendű erőnek kifejlődése mindig az alsóbb rendű erőnek kifejlődése által van föltételezve. Vájjon tehát nem természetes dolog-e, hogy a vegetativ erők mint alsóbb rendűek kifejlődése megelőzze az érzéki erőkét, és ez ismét a szellemi erőkét ? — Megfejthetlen marad azonban e jelenség, ha az életelv egységét elvetjük; mert akkor át nem látható, hogy a szellem miért nem ébred öntudatra a vegetativ-sensitiv élet megelőző kifejlődése nélkül is, miután attól, mint egészen más életelvet képviselő állag, teljesen független.
