Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1874

17 részem, Barátimhoz, Melisszához' sat. a költőnek oly remekei, melyeken a kellem, mint tölgyön a repkény, végig húzódik. Az ő kellemét, érezzük, élvezzük; a báj költeményeiben mintegy alakot ölt s tündér lejtéssel vonul el szemeink előtt. Mosolyogni, hozzánk szólani, velünk enyelegni gondoljuk őt. Nála minden rythmusi lengést nyert, harmoniást, minő a görög gráciáké volt. Mintha csak Alcaeus vagy Sapplio húrjai érintenék lelkünket s ringatnák csendes ábrándozásba. Vörösmarty fektette lyránkat nemzeti, és az ő nyomán Petőfi demokratikus alapokra; az ő költészetökben az egyed kedélyvilága kitágult, s egy mindnyája nevében szólt és érzett. Az arisztokratikus lyra megszűnt, és helyét a lyra arisztokraciája foglalta el. Kiváló tárgya többé nem a jók dicsérete és bámulása, hanem ő maga, mert közeszméket zeng, átalános érzeteket kelt, s így történetet alkot. Ebben különböznek főleg a régi és az uj iskolák; azok többnyire csak hátratekintő próféták voltak, kik koruk változatait dicsérték vagy gáncsolták, de a történet alkotására befolyással nem bírtak; pedig ha valamely nemzet története előkészíthető, azt csak a lyra átható ereje eszközölheti. Alig volt valami érdemes költőnk, ki egyszersmind politikai irányt is ne követett volna, és mégis a legújabb időkig egy sem vetett egyetlen eszmét sem a nagy néptömegbe, a mely ezt tevékenyebb és pezsdülőbb mozgásba hozza; talán azért, mert egész politikai életünk magán hordja a keleti költőiesség rajongó ábrándjait, melyek nélkiilüzhetővé tevék azt. E tekintetben Berzsenyi sem különbözött a többitől. Költeményeinek első kiadását a nemzet intelligens része oly igazi lelkesüléssel fogadá, hogy maga megdöbbent a tapsoktól s azt irá: ,Félek, hogy verseim közönségesek, mert közönségesen tetszenek;' s még sem érhetett el velők egyebet, minthogy könyvét magasztalták, szépnek mondották; ezt tartjuk róla most is. Lelkesülünk költeményeiért a jelenben, de a lelkesülés nem kisér át a jövőbe; olvasás közben magasra emelkedünk a költővel, de csakhamar visszaesünk rendes kedélyállapotunkba, mert ama magas régiók kifárasztják lelkünket; az a bizonyos, tisztán emberi el van nyomva az ideális által. Berzsenyi költészete az ideálizmusé; ideális volt szivvilága, bölcselete és politikája, lyrai költésének főbb forrásai. Erre több okok működtek közre. Berzsenyi ifjú korában szigora stoikus elvek szerént nevelteték; s habár azok korlátozó hatalma ellpn szilajsága egész ereje fellázadt, mégis vitt belőlök annyit át a szabad és független életbe, hogy tőlök szabadulni soha se tudjon. Ezen elvei mellett érinték őt Horác szerelmi dalai, melyek egy sajátos filozófiai rendszer, az élet örömeivel szaturált jellem, a művészet kedveért a sikamlóságot is eltűrő finomult világnézet és kor 2