Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1873
13 egyetlenegyszer távozik kiséret nélkül a közeli templomba,, és ez már visszatetszik üdoardónak; midőn pedig meghallja, hogy leánya Grimaldi házát meglátogatá, ott a herceggel beszélt, sőt, hogy ez őt kitünteté, alig tudja dühét visszatartani, mert ismeri a herceget és a világot. A katastropha után a szerencsétlen apa a legkülönbözőbb érzelmektől gyötörtetik. Magánbeszéde az Y. felvonás 6-ik jelenetében Shakespeare lángleikéhez méltó; a teendők felett töprenkedik; sötét gyanú marja a hevesvérű olaszt, hátha leánya egyetért a herr ceggel. s így nem méltó arra. mit érte tenni akar. Es mit akar érte tenni? Alig meri maga magának megvallani, hogy vagy a herceget, vagy saját leányát meg akarja gyilkolni. ,,E1 innen!" kiált fel végre, „nem akarom leányomat megvárni. Nem! ki őt ártatlanul sodorta a mélységbe, ám szabadítsa ki belőle. Miért volna épen kezemre szüksége? c El!" De midőn távozni akar, megpillantja Emiliát és feljajdul: „Késő, ő akarja kezemet! akarja!" Es most következik Lessing drámai költészetének eddig még felül nem mult remeke, az apa és leánya közötti utolsó párbeszéd. Az apai sziv, mint az orkántól felkorbácsolt tenger, a legkülönbözőbb érzelmektől kínoztatva, fel s alá hullámzik, s minél határozottabban lép fel a leány, annál inkább simul akaratához, míg végrej mintegy magán kiv til, leánya kebelébe mártja a halálos tőrt. E cselekedet kényszerítő szükségességét könynyen fel lehet ismerni, ha a jellemeket a körülményekkel összevetjük. A herceg kitűnően van jellemezve; alig jelenik meg előttünk, már tisztában vagyunk vele; a munka teher előtte, szeszélyes, érzéki természetű, a pillanatnyi felhevülés embere. Ily dologtalan elpuhult léleknek szüksége volt oly egyénre, ki helyette gondolkozik és tesz. Ily emberre talált a jellemtelen Marinelliben, ki ravasz ügyességgel hajtja végre ura akaratját, és megrögzött gonoszságú hideg számítással elmozdít útjából mindenkit, ki őt célja elérésében "gátolhatná, nem irtózik a gyilkosokkali cimboráskodástól, sőt magától az orgyilkosságtól sem. Marinelli különben az elfajzott udvaroncok példányképe: hízelgő, sőt aljas urával és fennhéjázó, kevély a rangban alatta állókkal szemben. Orsina grófnő e darab leggenialisabb alakja; ő valóban szerette a herceget, szenvedélye sokkal lángolóbb és egy iránt heves, semhogy a változékony érzelmű herceget állandóan magához tudná láncolni. Az ügyes és szellemével is hóditó szép hölgy rajongóvá lesz, és íerv elveszti az önmagra s a herceg feletti uralmát. Szelleme és szenvedélye O 7 Ö» o o •/ Marinelli s Edoardovali párbeszédeiben gyönyörűen tükröződik vissza. Bizonyos, hogy a német irodalom ehhez hasonló vad, erélyes, Medea és Phadrához hasonló, ily tüzes szenvedélyű női jellemet még közelítőleg sem képes felmutatni. „Bölcs Nathan" Lessing utolsó drámai műve, melynek célja: bebizonyítani, hogy bármely vallásban lehet az ember becsületes, nemes érzelmű. E dráma magvát Boccaccio olasz költőnek a három gyűrűről szóló elbeszélése képezi. A dráma maga nagyszerű és egyetlen a maga nemében; személyeinek helyzete a cselekvés tervéből van kifejtve; maguk a személyek kitűnően vannak megválasztva: egy keresztény, egy török és egy zsidó képezik a főalakokat. A templarius erőteljes nemes alak, inkább katona mint pap. Saladin szabadelvűén és nemesén gondolkozik; Nathan komolvan elmélkedett a vallások különbségéről, és Ítélete érett megfontolás következménye. Legszebb a darabban, hogy bármennyire oktató is az, mégis a jellemzés oly találó, a cselekvésben annyi életerő van. hogy az egész mű elég könnyűséggel folyik.
