Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1872

I. A természettudományok ujabb adatainak értékesítéséről a gymnasiumi elő­adásoknál, egy-két példával a hangtan köréből. A- természettudományok jogosultsága a gymnasiumi tantárgyak keretében mai napság oly általánosan el van ismerve, hogy a vita, melyet e kérdés ujabb időben elő­idézett, jelenleg teljesen bevégzettnek tekinthető. Az eredmények, melyek helyes tanításokat anyagi és alaki tekintetben egyaránt kisérik, sokkal fényesebbek, semhogy valaki e jogosultságukat észszerűen kétségbevonhatná. Avagy valamely tantárgy jogosultságára nézve kivánhatni-e kedvezőbb anyagi eredményt azon ismeretek összegénél, melyeket a term.-tudományok által mind magunkra, az egész emberiségre, mind közös hazánk, a nagy természetre vonatkozólag szerezhetünk s melyek által lehetővé válik egyrészt a korszerű műveltség igényeinek, másrészt a ma­gasabb tanintézetek és illetőleg az élet követelményeinek megfelelnünk?! Ami pedig az alaki eredményt illeti, ki ne hajolna meg tisztelettel azon rend­kívül hatályos és sokoldalú szellemképző erő előtt, mely e tudományoknak oly elvitáz­hatatlan sajátja ?! A külérzékek s ezekkel egyetemben a felfogó tehetség fejlesztésének, nincs alkal­masabb eszköze a természeti tárgyak és tünemények, kísérletek és kisérleti készülékek megfigyelésénél s vizsgálásánál. Emellett a szépészeti érzék is jelentékeny fejlődésnek indul; különösen a növény- és állatvilág némely egyedeinek remek alkotását ki is ne szemlélné emelkedett érzelemmel, sőt valóságos aestheticai gyönyörrel?! Az egyedek tulajdonságainak összehasonlítása s ennek alapján azoknak osztályo­zása fajok, nemek és országok szerint, nemkülönben a tünemények és észlelési eredmé­nyek rendezése, okaiknak fürkészése, törvényeiknek megállapítása, valamint az emberi találékonyság merész alkotásainak tanulmányozása pedig már a gondolkodó tehetség ma­gasabb ágait, az emlékező tehetséget és értelmet, foglalkodtatják és élesítik. Azon pezsgő élet szemlélése, mely a természetben kicsinyben és nagyban egy­aránt tapasztalható, valamint azon szakadatlan tevékenység látása, melylyel az ember úgy­szólván versenyez a nagy természettel: az öntevékenység és önálló gondolkodás leghat­hatósb emeltyűi. E folytonos öntevékenység s legnagyobb részben értelmi foglalkozás pedig a legerőteljesebb fékezője a szenvedélyek elfajulásának. A természetben nem indulat, nem szenvedély, hanem békés törvényszerűség uralkodik, minek tudata által a természetvizs­gáló még inkább hajlandó leend a rend és önmérséklet korlátai közé vonulni. A szemléletek egyszerű leirása, a tapasztalatok önálló előadása, a megegyező és különböző tulajdonok és tünemények szabatos meghatározása, a kisérleti és számítási eredmények hű és világos szavakkal való kifejezése: a nyelv készséges és szabatos hasz­nálatának soha eléggé nem méltányolható eszközei. Azon elemezve fürkésző, a szilárd tapasztalati alapon nyugodt tárgyilagossággal előrehaladó s minden csalékony látszatot halomra döntő módszer, mely a természettudo­mányoknak kiválóan jellemző tulajdona, mig egyrészről megdöntheti énül igaz és bizonyos 1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom