Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1857

8 hamvadoz. Azért igen helyesen nevezzük az iskolát család és közélet közti hídnak. Csak a már roszban megrögzöttnél nem lehet ír annak tévelyei javítására. A fegyelem, melynek korlátai közt kevesbbé engedhet tért kicsapongásainak, hasonlóul jótékonyan hat a sújtott gyermek útba igazítására; de mindent iskola nem tehet. A jó mag egyaránt hintetik ugyan a szivekbe; de mivel a fónebb emiitett akadályoknál fogva sem mind fogékonyak, a legjobb mag, mint út mellé hullott, sem kelhet ki; vagy ha kikelt is, vagy csirájában fojtatik el, vagy mint a gyönge hajtás tapodtatik el a szülei háznál, hol, mint emiitök, meghazudtoltatik minden, mi a gyermek lelke és szive képzésére az iskolában elég erélylyel ajánltatott. Az iskola meghazudtolása nem ritkán veszélyessé válik a gyermekben, mivel a jó s rosz iránti közöny, mely ekkint szükségkép eredményeztetik, föléled a gyermekben, s vagy szüléje vagy tanítója iránt belészorul a meghidegülés s ezzel minden jó iránt elzárandja füleit és szivét. S ekkor nem rontók-e le a gyermekek szeretetét gyönge csirájában, melyet durva kezekkel tépénk szét egyszersmind a szeretet virágait és gyümölcsét is, vagy ép gyökerében semmisíténk meg? # * * Nem kell felednünk, kogy az ember gyermekségétől fogva magában hordja a meghasonlás jellegét, s hogy hajlandóbb a rosz- mint a jóra; arról sem szabad megfeledkeznünk, miként az ember nem a természet szükségéhez képest cselekszik, hanem szabadságánál fogva választhatja a jót vagy roszat; és így tudhatjuk azt is, miszerint a bünsúly mindigaz emberre nehezül, ha a roszat választotta és hogy e bűnért eleget kell tennünk s azzal kiengesztelődnünk. A kötelességmulasztás mindig súlyosan nehezedik a szülékre úgy mint a gyermekekre; szülök kötelessége gyermekeiket növelni; gyermekeké szüléknek és nevelöknek engedelmeskedni; de. egyszersmind kötelesség az engedelmességet, mely sarkköve a többi erénynek, jogos uton követelni s teljesíttetni, de e követelésnek külső kényszer és büntetés alatt egyedül történni nem szabad. Meg nem bocsátható hiba azon szülékben, kik elég szerencsétlenek gyermekeiket egyedül klileröszak által vagy ép zsarnokilag szoktatni az engedelmességre. Mert, miként a régi görögök igen helyesen megjegyzék: .,A ki szó által meg nem ütődik, nem ütődik az meg bot által sem." A nézés, fejbiccentés és szó elegendők a gyermek kormányzására, ha a kormánypálcát eleve erélyes szigorral párosított szülei szeretettel forgatjuk. Az ilyeténféle gyermek azután, ha bölcs növelötanár vezetése alá kerül, könnyen hajtathatik mindenre, mi képeztetésénél lényeges. Az ily tanonc öröme a tanárnak, tükre az iskolának, csalhatlan reménye és egyedüli vigasztalása a szülének, kinek fáradozásai s gondjai már ekkor megnyerik a jutalmat azon öntudatban, hogy szülei kötelessége teljesítésében hiába nem fáradott, s a nehéz de annál becsesb föladatot emberileg megoldotta. * * * Eltekintve az imént elősorolt hiányoktól, melyeket a gyermek a szülei háztól magával az iskolába hoz, áttérünk azokra, mik tanoncban eredményezik a sikert, melyet mindennek, mivel célja, kisebb nagyobb mérvben előteremteni kell. Az első találkozás a tanítóval sokkal hatásosabb mint gondolnók, igen sok függ ettől a gyermek jövőjét illetőleg. Szép példát mutathatunk fel részünkről az első találkozásra, Egy jelentékeny s jó hirben állott növeldének