Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1856

7 gyakat hasztalanoknak állítják, söt nyilván kimondják: ez vagy amaz mit sem tud, mégis gazdag; minek az a nagy tanulás? Igaz, hogy ezt csak értetlen s a dologban egész járatlanok mondhatják. Nem értik ök, hogy a szellemi mivelödés minden anyagi kincscsel fölér. Igen helyesen rajzolja Tacitus a rómaiak nevelési és képeztetési rendszerét, midőn mondja: „Kezdetben minden római gyermekét nem egy bérelt dajkanönek körében, hanem az anyának szivén és ölén, ki abban találá legnagyobb dicsőségét, ha a ház őrködése mellett gyermekeinek élhetett, növelteié. Az idősb rokonok közöl, ki nemes és eszélyes érzés és gondolkodásmódja által kitiinteté magát, választának egyet, kire egy kiterjedtebb családnak összes magzatait bízák. Annak jelenlétében lehetetlen volt egy erkölcstelen szót szólani, egy illetlen tettet elkövetni. És ezen őrködés nem csupán a gyermek munkája és igyekezeteire, de annak szünete és játékaira is kitérjeszkedék. Ekként vezeték Cornelia a grachusok anyja, Aurelia Caesar anyja, Attia Augustus anyja gyermekeik növelését, és miként a történelemből olvashatni, nagy embereket növeltek a világnak. E szigorú fegyelem célzá, hogy a gyermek akkor, mikoron még tiszta és ártatlan vala s ferde irányt még nem fogadott el, nemes foglalkozásokhoz teljes lélekkel forduljon; és vezesse öt bár majdan vonzalma polgári vagy katonai pályára, egyedül csak ezen hivatalnak éljen, azt karolja fel egész kiterjedésében. Azonban, igy folytatja tovább a jeles történész, ma az újonan szülött egy görög nőnek adatik át, kihez még egy vagy kettő rendeltetik azon rabszolganők, sokszor a legroszszabbak közül, kik komoly szolgálati munkára épen tehetetlenek. Ezek társaságában a gyöngéd ártatlan sziv azonnal mendemondák és előítéletekkel árasztatik el, s a család egyik tagja sem ügyel sokatarra, amit még növendék urának jelenlétében mond vagy tesz; igen, magok a szülék sem szoktatják magzataikat őszinteség és szeméremre, hanem pajzánság és iszákosságra (bibacitati); s ez oly lit, mely lassanként szemtelenségre és saját vagy idegen jószág tiszteletlenségére vezet. Amiegyébkint azon hibákat, melyek kizárólag fővárosunk tulajdoni, illeti, azokat, miként én látom, már az anya tejével szopják s hallunk-e inainktól más beszédeket, ha tanterembe lépünk? Mitsem szólok a tanításnak első elemeiről, melyekben eleget nem tesznek, ha a classicusok olvasására-, sem a régiségtanra nézve, még a természet-, ember- és idötanra is kevés igyekezet fordíttatik." így készültek Róma romjai, melyekről magyar Horácunk oly jellemzöleg ekkép énekel: „így minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledül, s rabigába görbed." * * * Nem utolsó eszköz megkedveltetni tanonccal a tantárgyat vetélkedés által hely-, jutalom-, vagy dicséretért, az alsó osztályokban. Itt azonban föltételezzük a tanár eszélyességét; nehogy, midőn épitni akarunk, rontsunk; mivel nem egyszer történik, hogy a becsületérzö és igyekező tanonc, ki talán néha. félelem vagy szeméremből akadozottabban adja elé, mit tud, a más bátrabb által legyőzetve, kedvétől fosztatik meg a további igyekezetre. — Igen sokféle a mód, melyek által a tanoncot szorgalmas tanulásra ébreszthetni: fő mindazáltal előadásának megadni az alakot, mely által tárgya gyönyört és kedvességet eszközöljön. Nagy óvatosság , szükségeltetik az előadásban; sokszor csekély körülmény a tárgyat gyűlöletessé teszi még kisebb tanonc előtt is. Azért nevezzük a tanítást mesterségek mesterségének s tudományok tudo-