Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1856

miveltségnek, olyan sorsa is. Azért igen jól fokozza a miveltség mérvét egyik hírlapírónk, midőn ilyeténkép nyilatkozik: Németországban utazni, Olaszországban mulatni, Párisban lakni, Angolországban gondolkodni. Hát hazánkban, hol az anyagi még sok helyt tűlnyomozza a szellemit? A lélek kimivelésének kell minden nemzet célpontjának lenni. Magok a fejedelmek tárták ezt mérvül, népeik boldogitását célozván. Alfréd ról Angolhon nagy királyáról olvassuk: A fóldmivelés és népének képessége óriási lépteket tevének s eszélyes törvényei biztositák a közvagyont. 0 maga tudományokban jártas s Boetiusnak vigasztalásáról szóló munkáját fordította; — Nagy Károlyról a frankok királyáról tudjuk, hogy példája által — a tudományokat szerfölött kedvelvén — udvaroncaival is megizlelteté a tudományok éltető erejét. Iskolákat alapitott s azokat a legmelegebb buzgalommal ápolta. Nyelvészeti és számtani tanárokat Rómából vitetett. Sokszor maga próbálgatá a tanoncokat, magához gyűjtetvén; — Péter az orosz császár, kit a tanács, a zsinat és az egész nép minden oroszok császárjának kiáltott és nagy nevet adott neki, Angolhonban a hajóműhelyeket látogatá meg s ott dolgozott, tanulta a mennyiségtant, sebészetet, liajókázási mesterséget stb. Oroszhonban tudományok terjesztésére academiát állított; előkelő orosz ifjakat kiképzés végett kűltartományokba küldött, szóval: mitsem mulasztott el, mi nemzetének polgárisodására szükségeltetett; — Fridrik porosz királynak a nagynak, ki minden latin és görög remekiró müveit ismerte, mikint irataiból kitűnik; és le nem leliete öt beszélni a classikai jeles miveltségröl, jóllehet sem a latin sem a görög nyelvet nem értette, hanem csupán jó fordításokban anyanyelvén, mely tudomásunkra a francia nyelv volt, tanulmányozta, csak szavait, melyeket mondani szokott, írom ide: „semmi jobban nem hasonlít a halálhoz, mint a röstség; hogy éljek, az nem szükséges, de hogy munkás legyek, igen is." — I. Fridrik Vilmos maga kérdezé ki gyermekeit a káté- és bibliai történelemből, és jaj vala nekik, ha akadoztak; kurta mankója, mely többször is szerepelt életében, annál jobban nehezedek szegénykékre, minél inkább bántá öt a köszvény. (Sz. 0. III. k. 63. 1.) — Mátyás, hazánk nagy emlékű fejedelme, nemzete legkitűnőbb tudósainak egyike. Nem volt tudomány, melyben jártasságot nem tanúsított volna, de volt nem egy ága a tudományoknak , melyek által mindenki fölött felsöséget éreztetett. Nem egy tudóst édesgetett külföldről hazánkba, hogy népét, kedvelte tárgyát, lcimiveltetve boldognak láthatná. A számos iskola, könyvek s európai hírű könyvtár s nyomda mire céloztak egyébre, mint a nemzet csinosítása és boldogitására ? — Mária Terézia a magyarok anyja, a mivelés annyi fényes nyomát hagyá az utókornak, melyet nagy fia — József — oly nyomatékkal jelölt ki népének kiképeztetésére. — Jelen kor miveltsége kiindulásával annyi nyomát érezzük, mennyit az emiitettük nagy fejedelmek alatt együtt véve sem érezhetének. Iskolákat minden zugban nem csupán emelkedni, de azokat kellőleg fölszereltetni is egyiránt szemléljük. Megérteték midenkitöl a haladni akarás szózata, meg a kiképzés és mivelés fontossága, mely nem más mint az Istentől nyert lélekerönek a világ fölötti uraságárai képesítése. A mely nemzet, ez isteni hivatást tisztelve, miveltsége által más népek fölé emelkedik, az ép az által emelkedik azok fölötti természetes gyámsága fölé. Sok tehát, mi önképeztetésüket igénybe veszi. Es így sok a tanár kötelessége, hogy tanítói hivatalának célját megértve, megközelítse. Nem hiányzanak a célhoz vezető utmutatások, nem az ahoz tartozó eszközök; mindazáltal azok föl nem találhatók, ha csak bizonyos egységre nincsen törekvés. *