Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1856

/ 12 külözhetlen, egyiránt kezeltessék. Nem lehet egy olyatén tárgy száraz, mely nevezetességekkel , melyekben az ifjú lelke él, telve van. Csak oda irányozzuk igyekezetünkkel előadási modorunkat, hogy az mindig a tanonc tulajdonával egyező legyen, és hogy a tanár azzal kellőleg bánni és azt végrehajtani tudja. Szükséges tehát, hogy a tanár tanítási célpontját r soha szem elöl ne téveszsze. Es e célpont, ugy látszik, nem lehet más, mint a tanonccal megismertetni, hogy földünk, mely egy nagyobb egésznek része, egy nagy egészet tár elönkbe. melyben a különféle jelenetek és alakulások egy célra törekszenek, s egymással bensöleg feloldhatlan öszhangzásban vannak, s azoknak világos képzeletet nyújtanak arról, mit a természet vagyis inkább a Teremtő az emberekért lakhelyök megszerzésében tett, s azt, hogy az emberek, kik azoknak urává levének fáradozásaik által, népek és államokká képezésében céljok szerint mikép alakultak át s erejök kifejlesztésére mikép használák fel. Az ilyetén előadási modort kétségkívül segédeszközök mozdíthatják elé; milyenek az úgynevezett földtekén kivül: a nagy fóldabroszok, melyeken kívül igen célszerű, hogy minden tanonc, ha csak teheti, célszerű iskolai átlássál is ellátva legyen. Az önmunkásság nagyobb kifejlesztésére igen jó a földabroszok készíttetése is szabad kézzel, kell azonban, hogy alapul egy litographirozott földkép szolgáljon. Jó szolgálatot tesznek a földleírás tanulása és képek készítésére az útleírások. Az ilyetén készítéseknél mindenesetre a tankönyvnek kell alapul szolgálni, ha mindjárt más munkákban más rendet kellene is követni. De minden előtt kell, hogy a tanár e tárgynak teljes birtokában legyen s tudja azt földabrosz segítségével következetes rendben szabadon kifejteni. Szóval: Minden egyes tárgy előadásánál azon kell lenni, hogy a tanonc részvéte a legnagyobb mérvben eszközöltessék, s csakis arra ügyelni, hogy az értelmezés folytán természetes összefüggés és átmenet uralkodjék az átalánosról a különösre és viszont. Egyszersmind — értve minden tárgyat — mindig szorosan ragaszkodni kell a felállított elvhez, különben, mint mondani szoktuk, a kapu is ajtó is tárva leend az önkényes kicsapongásra, t. i. az értelmezésben. * * * Meg ne feledkezzünk továbbá előadás közt a tanítás céljáról, tudván, hogy minden egyes tárgy más célra alkalmazható; más célú pl. a vállástan, más a nyelvek, más ismét a reál-tudományok célja. Van tárgy, mely különböző céljánál fogva szükségkép több oldalról veendő. A nyelvtanár egyszersmind az irás tisztasága és szabályosságára is ügyeljen. Azért tartsuk azt mit Agesilaus e kérdésre: mire kell tanítani a gyermeket? igen bölcsen felelt: „Mit nagy korukban cselekedniük kell." (Sz. 0. III. k. 64. lap.) Minthogy pedig a tanításban nem annyira az ismeret, mint inkább a haszon a cél: ugyanazért a tárgyak úgy adatnak, hogy ne csupán a szabályok taníttassanak, hanem hogy a tanoncok azokat alkalmazni képesítessenek. Gyakorlatinak kell hát lenni a tanításnak és akkép intéztetni, hogy a tanonc a tanultakat hasznára fordíthassa, s lassanként azon ügyességet szerezhesse meg, melyet a tanítás céloz. Ez eljárást követve megeszközöljük a tanoncnak munkásságrai képességét, mi másik teendője a tanárnak. Igen jól jegyzé föl a M. Sajtó egyik irója ekkép nyilatkozván: „Óhajtjuk, hogy a magyar iskolák és tanintézetek növendékeiket, ne csak pénzszerző s gyakorlati napszámra szorítkozó bevégzett ügyességű gépekké, hanem a nyert eszmék és tanok fonalán tovább gondolkozó s nyomozva teremtő emberekké növeljék, s minden szunnyadozó lángé.szt felismerni s felkölteni igyekezzenek." (122. sz.) A tanoncnak megszokott munkássága teszi em-