Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1855

S nem önmagáé; mert gondjainak 's munkásságának legjavával a' közügynek tartozik. Kiben a' hivatalravágyódás nem ez elven alapszik, abban a' hivatal nem leli emberét, sőt kárát vallja. A' feddhetlen erkölcsi jellen), vallásos hűség, józan értelmesség 's kötelmeiben pontos eljárás alapföltételei bármelly hivatali állásnak. A' hivatalok annál nagyobb fontosságnak, minél nagyobb szellemi befolyásuk, bel- 's külterji hatásuk; természetös tehát, mikép a' leginkább lélekbenjárók leginkább követölik az átalános kellékeknek minél szigorúbb lelkiösmeretösséggel teljesítését. Illyenek különösen a'szellemügyet tüzetös hivatással intézők, mellyekre nézve a' fónebbi szellemtulajdonok kiváló mértékben és a' tudományok egyéb ágain kívül különösen az igényeltetik, melly magához a' szellem kútfejéhez legközelebb emel, t. i. az isteni tudományoknak minél mélyebb fölfogása. Az újabb gondolkozók egyik kitűnő jelöse Staudenmaier igy fogalmazá az isteni tudományokra való hivatást: „Magas komolyság, az isteni eránti mély érzelem, titokteljes sejtések, eleven gyermeki hit és lángoló szeretet, imádság és lelkesödés, önmagában elmélyedés, az örökkévaló utáni esengés az élet örömeinek közepötte, ezek jelei 's mintegy divinatioji a' lélekben földerengő hivatásnak; ez á sz. Lélek sugalma, kiválasztott orgánumaiban. A Krisztussal való egység teszi központját az egyházias életnek. De nem könnyű az illy magasratörekvés föladata. Hogy oda fölérhessünk, mindent, mi bennünk halandó, az örökkévalónak kell föláldoznunk. Ez azon magas resignatio > mely a' valódi életöt megelőzi. El kell felednünk minmagunkat 's az érzéki világot, és föláldozni amaz önző reményeket és kilátásokat, mellyek minket a' hiúság örvényébe ragadnak. A valódi életbőleseséget hosszas tanulás, izzasztó fáradságok és számos tévedések szerzik meg; e' tudomány sok üdvös, de keserű tapasztalások közt hátrahagyott évekbe kerül, 's azt, sokszor a' legszebb földi reményekről lemondva, egy rövid élet elvesztőit örömeinek árán kell megvásárolnunk." Az ó-kor bölcsei is az érzékek meghódítását vallották szűkségösnek a' szellem valódi élete végett; és alkalmatlankodó társnak hivék az érzéket a' tudományos vizsgálódásokban, 's ez okbul arra töreködtek, hogy annak bilincseitiil minél függetlenebbé tegyék a' szellemet szabad működéseire. A' tudomány és művészet különböző ágai főleg hathatós módot nyújtanak a' társodalmi szellem nömösítésére. Az általok igazán kiművelt, már csak egyéni jelösségének szótalan példájával is, eleven figyelmeztetökép szolgál a' kellő lelki tisztiiltságra. Van valami az emelködöttebb lelkitekben, a' mi némán is hatályosabban int, mint a' lelketlenök erötetött lármája. De ezenfölül az igaz műveltségűnek mintegy természetös ösztöne a' birtokában lévő kincseket közforgalomba ereszteni; kétszeresen érzi szellemi gyönyöreit, ha azok minél többek rokon érzelméről hatnak reá vissza. A' legjelösb tudományférfiak bevallották, mikép csak olly foltét alatt gyönyörködnek szellemi vagyonúkban, ha ezt közölniök lehet. Nehéz teher a' léleknek a' megoszthatlan érzés, még az öröm is kínná válik elzároltan. A' tudományszeretette] mintegy ikerhajlam tehát a' közlésvágy. Ez pedig szájanti vagy Írásbeli. Guttenbergnek szellemvilágot mozgató találmánya tág mezőt nyujta a' tehetségeknek e' két irányban messzehatólag működhetni. De a' nagyravágyás, itt hír- 's dicsőség szomjává alakulva, sőt a' nyereség mohó hajhászatává is elfajulva, ép olly könnyű utat talált a' sajtóban önös céljainak elérésére, mint az igazi választottság magasabb adománya 's lelkesültsége. De mi is az, legyen bármi nömös, bármi fönséges, mit a' gálád önzés hiú vágyainak's aljas érdökeinek kielégítése végett kizsákmányolni nem merészködnék ? A' sajtói tömérdek visszaélés sokképen leszállította az irodalmi ügy magasabb fogalmát; ez oknál fogva a' jobb szellemnek mellözhetlen kötelessége, azt méltósága illető állására minden lehető módon visszaemelni. 2