Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1855

8 elég ép ereje az ellenhatásra, tönkre jut. Minél több a' testében dúló kóranyag, annál nagyobb feszültséggel kell az ép erőknek ellensiílyozva a' fóllábbadást eszközölniük. Szellemi bajok ellen az ész, fensöbb érzelem 's szilárd akarat a' legerősebb bajnok. Ezeken áll az egyéni és társodalmi felüdülés eszközlése 's önorvoslása. E' tényezők kellő fölismerése képes magasb elhatározásokat kelteni a' még végkép el nem romlott lelkekben, 's arányos felhasználása képes a' sír széléről is visszarántani a' vesztöknek eredőiteket. Minél inkább jelenközik szüksége az iidítésnek: annál inkább fölébresztendök 's megedzendök e' tényerök. Minél erösebben hatalmat vön a' hivalkodás, haszonlesés 's egyéb lelki ernyedtséget előidéző tévirány a' sokaság fölött: annál kiáltóbb szükséggé vált, hogy minél számosabban ismerjék föl az ellenhatás gyógyerejét 's módját ? a' szellemjavítás magasb feladatát. Vannak korszakok, mellyekben a' társas szellem különösen sűrű fattynsarjadékra vesztögeti szükségös életerőit: Illy balkinövések, bárhányféle irányúak is elágazásaik, mindig egy alapra vihetők vissza, melly végelemzetben a' fékvesztött érzékiség; e' termőföldben, ha a' szellemi erő nem korlátozza, buján tenyészik a' sátánvetötte mag: a' kevélység, melly a' rang-, élv- 's bírvágy ' sokfelé elágazó irányzataiban mindütt föltűnik mint izgató elem. Kirí az irigység kárörömében, zajong a' kéjelgés dobzódásaiban, számítja a' fösvénység kincseit, kéjeleg a'puhaság párnáin, dühöng a' harag és bosszú lázában, fönhéjáz a' kincsdölyf kába elbizottságában, szerepöl a' piperkőc émelyítő dicsvágyában, a' szellemüresség és pórias nagyravágyás hánytorgásaiban; „elejti az elkábult bölcset, aljas rabérzelmekre gerjeszti Salamont, testvérölésre fegyverzi Káint, fölemeli Bábelt, földúlja Babylont, Graeciát, Cyrus trónját, szétoszlatja Sándor birodalmát, eltörli Romát, 's eltemet minden földi nagyságot a' mindenség súlya alá." (1. Chateaubriand „Genie du Christianisme" L. II. Ch. I.) A' korunkban fóltiinöleg anyagi érdekekre irányzó törekvést közel találólag állítja elénk azon rajz, mellyet tíz évvel ezelőtt Franciaországnak egyedül pénzkeresetre irányzott industriális szelleméről mutatott föl egy florenci lap: „Milly szomorú látvány e' pillanatban a' magát egészen kereskedői nyerészetnek átengedőit Franciaország, hol az eltörlött lúíbérségnek helyébe sokkal kérlelhetlenebb, sokkal önzőbb uraság, a' pénz uralkodása lépett. Az anyagias szenvedélyek mámorában elnémulnak a' felsőbb érzelmek, ellankad a' lélek ruganyossága, tönkre jut az erény. - A' keresködési szellem az önzés mérgét önti a' társalom ereibe, megdermeszt mindent, a' mi nagy 's nömös, a' művészetet röf, a' szellem müveit font számra méri. A' kettős könvwitelen és váltókon kívül más irodai7 %j mat nem ismer, csatatere a' börze, hadimestörsége a' pénzüzlet. Böcslilete pénz, boldogsága pénz, és pénz egész dicsősége." Ehhez képest inti honosait: „Ám szerezzünk anyagi hasznokat is hazánknak, mert az ember nem csupán szellem; de még inkább iparkodjunk részére erkölcsi hasznokat nyerni, mert az ember nem csupán anyag, és azon legyünk, hogy az erkölcsi hasznok mindig fölülmúlják az anyagi nyereséget. Az arany magában nem teszi a' népek boldogságát ; az arany és erény közt a' nömös gondolkozású ember választása nem lehet habozó. Elégedjünk meg inkább a' spártaiak 's hajdani rómaiak szegénységével, 's a' perzsák és sybaríták kincseire ne vágyódjunk. Cincinnatus ekéje jobb, mint Darius koronája, 's Dante szegénysége többet ér Aretinus gazdagságánál." (1. Religio 's nevelés 1847. jul. 15. sz.) 'S e' rajz nem esik távul korunk képétől. A sivár anyagi éx-dekek utáni sóvárgás azon üszög, melly napjaink érzelem világából buján növekszik ki. A' társalomra közremunkálásnak igen hathatós körei a' közhivatalok, kivált azok, melylyeknek tüzetös föladatuk a' közszellem vezérlése. Ez oknál fogva az illyekre vállalkozókban szííkséges a' társodalom közjava iránti lelkesültség. Jól mondja bölcsünk: „A' hivatal embere