Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1854
s® sok tanítónak tekintetét az iskolában; látni fogjuk, mily kifejezés fekszik arcvonásain, vagy inkább nem fekszik; el ne feledjük, hogy a hü pásztorok közt sok bérenc is van ; figyeljünk jól és észreve endjtik, hogy még a hü pásztorok némelyei is nélkülözik a belső fegyelmet, mely mértékül szolgálna tekintete és taglejtéseiben : s az olvasó megértendi irót és kezel fog vele, midőn a tekintetre nézve is gyakorlást és studiuinot követel. Mert mikép működhetik tanár vagy nevelő szemeivel, ha azok hidegen és mintegy holtan merednek a tanulóra s bennök sem szeretet és lelkesités, sem komolyság és buzgalom, sem öröm és szomorkodás nem tükröződnek. Mindenesetre igen jó a gyakorlás és Studium; mert ha az magától jő is; a tanárnak arra mégis kell ügyelni, és hol ez meg nem eshetnék, igyekezni, hogy szemmel is tanuljon nevelni. De mikép képes a szem annyi fölött uralkodni, annyinak szívébe hatni, annyit fölvidítani, figyelmeztetni, óvni, elijeszteni a roszlól, ha tanár szemei minden csekélységnél tüzel és lángot szórnak, ha a tekintet villámot hány ott, hol a villámhárító elég hatást szülne, hol a tekintet kockája elvetve hajótörést szenved? Ép azért is kell, hogy a tanár tekintetére vigyázzon s azt mérlegezni tanulja. Mily hatású egy tekintélyes nevelő vagy tanítónak tekintete, e példából láthatni. írónak, mint felügyelő-nevelőnek egy 19 éves növendéke asztal fölött illetlenül viselvén magát, egy komolyabb tekintet oly hatást sziilt benne, hogy egész étkezés alatl kedvetlen lőn s utána bocsánatért esdett; mire én: „szívesen megbocsátok, mert látom, hogy ön engem megértett." „Mint nyil" mondá ismét ő „érinté ön tekintete keblemets az eset soha másodszor nem ismételletett. Végül, még azt jegyzük fel, hogy a tanár tekintete különösen jelentékeny a tanításban. Az intézi el t. i. a szellemi jelentést. A megértés könn7ebbü], a benyomás magasztosb leszen, a megtartás inkább biztosíttatik, ha szemmel kisérjük az oktatást, és, mint a tárgy hozza magával, örömet vagy szomorúságot, csodálkozást vagy utálatot, lelkesítést vagy levertséget fejezünk ki. Ezek különösen a finomabb árnyékozalok, a szellemi élet csendesebb gerjedelmei, melyek csak a szellemmel tolmácsollathatnak, de szóval nem nyilatkoztathatnak. Sőt még a tanitás képző ereje is szem által intéztetik el és magasztosul. Mihelyt pedig a tekintet hatása a tanárra nézve ismeretlen, ismeretlen marad and az az iljuságra nézve is, mivel nem olvad össze az eléadással és nem jövend öntudatra — iró legalább meg nem különböztetheti ez esetet és a hálást — hanem szinte közvetlenül lélek és szívhez szól. Innét magyarázható, miért a szem jelentősége magára az oktatásra és megközelíthető hatására nézve, annyi által figyelembe nem vételik. Ilogy tanárnak folytonosan őrködni kell osztályában a béke és rend fentartását illetőleg, azt mindenki belátja: de hogy szemmel is lehet és kell tar.ilni és tanítva képezni, arra kevesen gondolnak. Innét van sokak tanóráján a hideg, holt, semmit mondó, üres és izetlen tekintet; innét van, hogy sokan lanórájukon mint megannyi Cátók feszesen ülve sem jobbra j sem balra nem tekintenek; megelégesznek azzal, ha hiszik, hogy a béke és figyelem biztosítva van; legfölebb ha az előtte ketyegő órát megnézik, vagy a burr.ótszelencét kezökbe véve egyet szippantanak , s több efélét. Igaz, hogy a tantárgyak különfélék, és igy mennél inkább tartozik valamely tárgy a képzeményhez, annál fontosabb a tanár tekintete ; de egyéb tárgyakban sem szabad a szemnek együtt működését nélkülözni, főkép olyanokban, melyek különösen az értelemtehetségét vesz'k igénybe. Valamint a testnek világa a szem , ágy legyen a tanár szeme, is az iskola világa, az igazság lelkétől, mely Istentől jő, gynlasztva és táplálva, és azon szeretettel megdicsőítve, mely mindent hisz, tűr és remél és nem fél, csak szeretetből származzék. 2