Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1854

«s k Az egész osztály fölött szabadon uralkodó tanári tekintetnek másik nehézsége abban áll, hogy a tanár tanórája alatt nem ülhet mindig asztalánál, vagy ha ül is, sokszor olvasni, vagy irni, vagy szemeit egyéb tárgyra függeszteni kényszerül. Még ez sem legyőzhetlen. De elengedhetlen kötelessége a tanárnak, hogy előadandó tárgyának ura legyen, s legfölebb néhányszor vessen futó pillanatot tankönyvébe. Hanem ha folyvást könyvéből leckéz, akkor kétségkívül a szemnek uralmára még csak gondolni sem lehet; a tanulók merénye és neveletlenségének szabad tér engedtetik ; de azután ne panaszolkodjék a tanár, ha öröm és áldás helyett bosszúságot és kedvetlenséget tapasztaland. A tanár főleg alsóbb osztályokban , hacsak kikerülheti, soha tanórája alatt ne irjon; azon keveset pedig, mi majd minden tanárnál megtörténik, úgy irja, azaz, úgy szoktassa magát, hogy irásközben ismételve föl és hátra tekintsen, hogy az egész osztályt szemmel tarthassa. Főleg pedig áll ez az után- vagy előolvasásnál, mikor nem épen nagy mesterfogás kívántatik egyes mondatokra , egy pillantással a könyvbe, felfogni, s olvasásközben szemeket az osztályra szabadon függeszteni. Legtöbb nehézséggel jár a tanár körültekintése és fegyelemtartás teÉnletéből, midőn a tanárnak az úgynevezett táblára szükségkép irni, számolni vagy a falon-függő földképet használnia kell. Ezt tenni és az egész osztályt szemmel tartani ugyanazon időben igen nagy föladat. Tanácsos ez esetben is, hogy a tanár félig a tanulók felé fordulva álljon, s tekintetét időnkint a tanulókra irányozza ; mi annál gyakrabban történjék, mennél népesebb az osztály, vagy mennél hiányosabb a fegyelem. IIa ez még egészben ingadozó s külfegyelmet és rendet akarunk helyre állítani: akkor a tanár minden olyatén foglalkozást mellőzzön, mi tekintetét komolyan igénybe vehetné, s ha mind e mellett a falitábla , számolás vagy földkép használata elkerülhetlenül — a mint csakugyan elkerülhetlenül is — föltételeztetik: akkor legtanácsosabb egy jó fiút örül állítani, kinek a rendellenséget följelenteni szoros kötelességévé tétessék, — némely paedagogusok tükör használatát kívánják igénybe vetetni — mi iró szerint igen nyomorú tanács. Utolsó tanár az, kinek ilyetén eszközre kell szorulni a fegyelem és rend fentartására nézve. ,,Az iskolakulcsok egész láncolata nem győz oh/ hatalmasan , mint a jószívű tanár őszinte tekintete, és ha az ész, mely mindent áttekint, nem nyilatkozik máskép mint meghóditáskép ; akkor a gúnyolót sáncai mögött hiába nyugtalanítja, és sokszor hírének veszélyeztetésével húzza vissza magát odújába ; minthogy saját erejére sokat épít, müvére csupán a mesterkélt iskolai eszélynek bélyegét nyomja , nem számítva annak segélyére, ki egyedül adhat növekedést."*) Ha pedig az osztály kevesbbé népes, vagy a tanulók jól neveltek s rendhez szokottak , és a tanár bennök azon hitet megszilárdítani tudá, hogy az ő tekintetét misem kerüli ki, hogy ő mindent észrevesz, ha mitsem szól is: akkor az olyatén tanárnál az elősorolt kényszerű eszközök nemcsak fölöslegesek, de még az olvasás és írásnál sem kell aggódnia. Egyébiránt őrködni, félvigyázni mindig szükséges s a tekintet uralmát soha elhanyagolnia nem szabad. # * Nehezebb nevelő és szülék részéről a tekintettel bánni, minthogy az inkább szellemi és benső természetű. Sehol sem bánunk kevesbbé gazdálkodólag a tekintette], mint a nevelésbén. Az ember heveskedik, zsémbel, dörmög ott, hol egy tekintet elegendő lenne s többet hatna; sokszor túlszigor eszközökbe/, folyamodik, hol a szelid bánásmód sokkal iidvösebb lenne. Ha valahol, a nevelésben főleg szükséges az eszélyes gazdálkodás a gyermekkeli bánásmódban ; mert mikint a sok és erős gyógyszer megronthatja a testet, úgy a rosz bánásmód által a test és lélek veszélyeztetik s a változás fokozatáról többé szó sem lehet. Nem leszen helyén kivül Plularchos egykori római bölcsészetlanárnak ide vágó jelentékeny szavait följegyezni: ,,A jó embernek egy szempillantása többet ér hatszáz bizonyító *) Erbauungspflicht der Seelensorgcr.