Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1854

Paedagogiai jegyzetek. III| A tanárnak örködö tekintete. íellert német tudóssal kezdi iró paedagogiai jegyzeteinek folytatását, melyek, mint az eddigiekből látók, a vallás és erénynyel párosult tudományos nevelésrei irányt célozták. Ez ugyanis a tudományoknak a szívre és erényre jelentékeny befolyást tulajdonít, mint melyek gyermeket és ifjat alkalmas társalkodóvá és emberbaráttá képezik; megtermékenyítik bennök a gondolatokat és helyes kifejezéseket, velők az emberi társaságnak egymás ellen harcoló eseményeit tudatják, azokat itéletök alá vetik s korukra alkalmaztatják; fölemelik bennök a tudományok böcsét, s miután erkölcsüket megíinomíták, megtanítják egyszersmind öumagok s embertársaik alapos megismerésére; midőn pedig már tehetségeiket megszilárdíták, a társaság jólétének eszközöihetésére teszik őket alkalmazhatókká; azon állásba helyezik t. i. őket, hol minden várakozásnak megfelelhetnek és minden államhivatalban becsülettel megállhatnak. Ne higye hát senki, hogy a tudományok, melyek tanintézetekben eléadatnak, csupán ifjú évekre szorítkoznak. Hiszen rég tudja mindenki, hogy nem az iskolának hanem életnek tanulunk. Már a mely tanár ekkint ismervén nagyszerű feladatát, s magasztos hivatását rendeltetése célja felé nem mint bérenc, de mint maga az isteni (anitó által hagyott példánykép szigor utánzója híven követi: az megérdemli, hogy a hazának legdrágább kincse bizassék reá; mert az ilyetén tanár ismeri kötelmeit s tudja, miszerint neki azon kincset hármas tekintetben szorozva keilend majd visszaadni a szüléknek és egyháznak, a fejedelemnek és hazának. A kötelmek hü teljesíthetése pedig egyéb teendők közt a tanárnak örködö tekintete által érethetik el. A tanár tanítványai közt szem és fül, szóval minden legyen. A tanár szemeit nem szabad kikerülni semminek, mibotlasztó, vagy a cél elémozdításában akadékoskodhatnék. Szemeit kell tehát hogy igénybe vegye a tanár mint mindig, úgy különösen akkor, midőn az értemény felfogása és tisztázásánál szintúgy mint az eléadásnál és a tanulók egyéb foglalkozásainál a figyelemre fő szükség vagyon. A kötelességéhez hü tanuló lelkének e tükrét jobban használja, mint a tanár gondolná; ennek minden mozzanatait figyelemmel kiséri, annak szemét ki nem kerüli semmi, hol lelke képzésének forrását lenni hiszi. Még inkább követeltetik ez a tanár részéről, kinek mint a szorgalmas kertésznek nye1*