Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1853

ni! — Hány reményteljes ifjú tékozlotta el barátság által pénzét, becsül etét, tudományos előbaladását, erkölcsösségét, sőt magát vallásos meggyőződését ? — ó) A rosz olvasmányoktól, mint fölebb említetett. c) A henyéléstől és a veszélyes mulatságoktól. Amazt elég elevenen rajzoltuk. Emerről t. Sailer-rel csak azt mondom, miszerint olyatén gyiildékre e szavak rajzoltathatnának: „léjij-n vissza, ki még pirulni tud." Ekkint óvja Oberrauob is az ifjakat a színházuktól. S helyesen, ő ezt nem ok nélkül tevé. d) A vak utanzási vágy tói. Egy emberhez sem illő a különcködés, még kevesbbé az ifjúhoz, mindenki szoktassa magát egykorú és állapotú társainak nagyobb és okosabb részéhez, de csak mig a vallás, ész és lelkiismeret nem tiltják. Ha ez eset adná elé magát, állítsuk előnkbe az ifjú Mózes előképét, kiről olvassuk: „Miután felnóvekedék Mózes, hit által nem akura Farao leánya fiának hivatni. Inkább választván az Isten népével sanyargattatni, mint a bűnös társalkodásnak ideigleni hasznaival élni. Úgymint ki nagyobb gazdagságot helyezett Krisztus által is kiállótt gyalázatban, mint Egyptouuak nagy kincseiben. (Sz. Pál Zsid. lev. 11. 24. köv.) Egyszersmind ismertesse meg tanár a gyakorlati életbe kilépendő ifjúval a legjelesb eszközöket, melyek által vallásos érzelmét újra föléleszsze és ápolja. Különösen ajánlja: á) a vallásos gyakorlások buzgó s folytonos használását. — Mily hatást gyakorol emberben a tudós és előkelő férfiak vallásos érzülete és gyakorlása, el nem gondolhatni. b~) A valódi jó és nemes emberek társaságát, nem egyedül az élőkét, de, a mennyire szellemök irataikban fenmaradt, az elhunytakét is. Milyen a társalgás és kedvenc olvasmány, olyan leendsz te is.