Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1853

minden állapotban találkozni fog, mslyeket mégis a vallás, erény és tudomány vérlével legyőzhetend. E figyelmeztetés az ingadozó ifjúnál nélkülözhetlen. Ennyit el is mond és ismételve elmond minden tanár tanítványainak, csakhogy velők az időt önkiképzésre lehető legjobban felhasználtathassa. S kinél ilyféle szavak nem hatnak a lélek mélyébe, annál sem jntalom, sem büntetés célhoz soha nem vezet. Igaz, hogy ily szavak csak ifjú kebelben találhatnak viszhangra ; de g yérméiméi, ki a legerélyesb szavak felfogására is még elégtelen, sokszor a büntetés vezet k ivánt sikerhez. Gyermek csak jelennek él. 0 nem tudja még, hogy az életre kell tanulnia, arra magát eleve készítenie. Azért: argue, obsecra , ittcrepa in omni patientia el doctrina; feddj, dorgálj, ints minden szelídséggel és bölcseséggel; csak ne illetlen s öndurvaságunkat eláruló módokkal, melyek mind a gyermeket, mind — és még inkább a tanítót lealacsonyítják, s gyermekben a tetterőt elfojtják. És ha minden szép intések sem használnak semmit, élj a széni iratok tekintélyével, hol áll: Meg ne vond a gyermektől a fény it éhet. IIa megvered , meg mm hal, és lelkét megszabadítod a pokoltól. — A vessz6 és dorgálás bölcseséget ad ; a mely gyermek pedig maga akaratéira hagyatik, megszégyeníti anyját. Tanitó-nevelőnek igen sok alkalom nyílik tanítványainál az idő célszerű felhasználtatását igénybe venni. És mily öröm , ha csak részben sikerül is igyekezete. — Egykori növendékeim egyike oly pontos szigorsággal tartó meg az idő minden perceit; mikép naponkint csak félórai szünetet engede magának, s azon félórát is legtöbbnyire körömben tölté érdekes beszélgetéssel. Ezen ifjúnak ez irányban kiindult önmüvelési célját és nagyszerű sikerét igazolta már akkor azon közbecsülés, melyben ifjú társai közt részesült; de még inkább azon kitűnő figyelem, melyben mindannyiszor elöljárói előtt részesülni szerencsés vala. Minden az időnek célszerű felosztásától függ. A szellemi kiképezésnek föbizonysága »fogalmazás ; csak az kár, hogy közvetlenül nem tanittathatik úgy, mikép a történelem, mennyiségtan és egyéb tárgyak. Ez nem a nyelvtani határozott ismereteknek gyümölcse, de még a fölhalmozott gyakorlatoké sem, sem a szorgalmas olvasásé,, hanem föltételesen részint az ifjúval született észtehetségé, részint a szellemi oíís^ymüveltségé. Az összes tanodai oktatás — mondhatnók — közvetve az irályképzésre, mint minden képzésnek virágára törekszik ; de mennél igazabb e mondat: a milyen a toll, olyan az ember ; annál kevesbbé fejezhetni ki az irmodort — valamint magát a jellemet is. De különben is, hogy annyi nyelvbeni irályban képeztethessék ki ifjú, a föladatok legnagyobbikához tartozik. Vannak ifjak, kik az új szervezet behozatala óta talán már Xenophont jól értelmezik s Uorácot fordítják, de a fogalmazásban, az irályban szegények. És lehetséges-e ez? Hogy lehetséges, erre egy első rangú német iró vallomását hozom fel; ki mint tanuló bizonyítványt nyert a felett, mikép ő Xenophont és egyebeket igen jól éríi, de fájdalom, a német irályban ép semmi előmenetelt nem tett. Megfoghatlannak látszik és mégis ügy van. Benne hihetőleg az irályban! szunnyadozó tehetség hirtelen fejlődött. És ez igen valószínű. - IIa a tanuló gondolatokban szegénynek mutatkozik és magában ezt úgy érzi, akkor az nem mindig a terméketlenségnek hatása: ez nem ritkán egy mélyebb lélek és indulatnak, vagy legr.lább egy figyelemreméltó bátortalanságnak jele. Minthogy annak idejében ha egy benső alkalom a puszta gyakorlati föladat helyébe lépend; meg fog történni, hogy a szavak akaratlanul is elétódulnak a tárgy kifejezésére.