Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1852

szöntések elkezdettek; mire én latin nyelven csendet kérvén, a fiúnak inték, és ő az általam már előre kijelölt helyre áll, s mindenek bámultára elszavalja a köszöntést, mit rögtön követtek a halmozott dicséretek, sőt nem hiányoztak ajándokok sem ; és e szerencsés ötlet által vége szakadt az akaratoskodásnak, a dacnak. Ebéd után, szobámban, mint kellett, elmondám neki, mennyire visszaszerzé az elébb elmaradt dicséretet és szeretetet; mire ő, ki legnagyobb mértékben érzé az örömet, csak hamar hozzá tevé: mikor fogok ismét ugy szavalni? s alig valék képes őt megnyugtathatni. Ezer a mód, melyek a tanítás és nevelésben célszerűen felhasználhatók — és a körülmény az eszélyes tanítót és nevelőt, csak hivatásának hü őre lenni akarjon, mind azokra megtaníthatja. Az okos tanárnak még a legjobb tanmódhoz sem kell örökre esküdni; minthogy az ész kutatásokban soha meg nem állapodik. * * Lényeges a különbség a régi és új tanrendszer között. Jelenleg inkább az életre vezettetik az ifja, többé kevésbbé reál-tudományokban nyerve oktatást. Nézzünk csak kissé körül s tegyünk némi összehasonlítást s alkalmazzuk némely tantárgyainkat úgy, mint most követeltetik, látni fogjuk azoknak célt nem téveszthető jó hatásukat. Valláslanról már fölebb emlitém a nagyszerű változást. És ez igy jó. Fődolog t. i. az ifjúságot buzgó katholikussá képezni, a jó ösvényen rendeltetése céljára ápolni. Ez rnegleend, ha a tanár itt különösen kettőre igyekszik hatni t. i. az ifjú esze és szivére. Sehol sem oly veszélyes a fél— szegség mint itt e legfontosabb tárgynál. Észre nézve főgondunk legyen a tanítás érthetősége, alapossága és tartósságára. Sz. .Ágoston az egész vallástanitást azon elvre vezeti vissza: hogy a tanulót oda vigye, miszerint erősen higye azt, a mit Isten kinyilatkoztatott, a hitben reméljen, hitben szeressen. (Katech. Vöries. Ií. 4.) — De a vallásnak mint szívügynek is különösen kell működni. A meggyőződés és annak észbeni megtartása az által segittetik különösen elő ; mivel azt, mi szivünknek értékes s szükségévé vált, sem elfeledni nem szokjuk, sem eleszeskedni magunktól nem engedjük. És mi lenne azon vallásból, mely csupán az észre ragad, de a szivet üresen és hidegen hagyná? Ennek eszközlése amannak alkalmazásától függ. Mindenesetre óvakodnunk kell, hogy ne egyedül az érzés kifejtésénél állapodjunk meg, hanem mind azt, miről meggyőződött, s mi szivét áthatja, jámbor életére valósítsuk meg. Mutassa meg tehát a tanár tanítványának, mikép kelljen neki a kinyilatkoztatott igazságok mindegyikét valamint most, úgy jövő hatáskörébe gyakorlatilag eléállitani, és úgy, mint a sz. lapokban intetünk, hivatását s választását jó cselekedetek által biztosítani. (Katech. Vöries. K. 7.) Jó fogalmakkal ellátva, a tanuló könnyen emelkedik a földi tárgyak fölé s behat a világosság lakába , annak fölségét okosabban imádni, ki leheletével a port megihleti. Bámulja a mindenhatóság láthatlan mélységét ^ ha a kárpit a szentély előtt legördülvén, merev szemeinek a megfoghatlan titkok kitakartalnak, s elméjére derűt terjeszt, mely csak a tiszta lelkekre süt. — Mily bátran, mily szerencsésen buzog az az erény és bölcseségért. kihez ily forrásból foly az erő; ki ügyes tanár felügyelete alatt növekedik a tanodában, s korán belátni tanulja, miszerint a tudósok is becsületesség nélkül elfajulnak. Hasonlókép nyilatkozik Cicero de orat. Állítsuk fel továbbá a történelem és földrajz tanítását, melyet az új rendszer reál okoknál fogva előszeretettel vesz igénybe. — A történt dolgok ismertetése oly nehéz, miszerint alig gondolható, hogy az ókort alsóbb osztályainkban kielégitőleg előadni lehessen. Mivel hacsak egyszersmind okainak magyarázása is nem adatik, a kútfőknek is némi ismertetése hozzá nem csatoltatik, s minden kornak természetét a tanulókkal meg nem értetik, haszonnélkülinek tetszik. Azonban megtehetni valamikép ezt is az ókor története előadásában, ha a tanár gondját arra forditja, hogy a gyermek azt, a mi tőlünk különböző, t. j. azon kor erkölcseit, intézvényeit, szokásait helyesen felfoghassa. így sikert hozhat a történelem ismerete s mind a gyermek mind az ifjú tehetségeinek kiképzésére csodálatos jótékonysággal hat. Mi is világosithatja fel inkább az ifjú lelkét, mint ha esze és gondolatával a legrégibb időkbe tapadván látja és érti a legjelesebb emberek tanácslatait, azok tetteit vagy szenvedéseit ? Az újabb történelem előadása minden kivétel nélküli. Hányadik gondol a kútfőkre és fürkészi azokat az őszinte Írókkal ? legtöbb dolog okait nem tudjuk, s csak meg-