Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1852

PAEDÄGOGIÄI JEGYZETEK. z iskolai évkönyvek jótékony létrehozatalának célja részben a tudományosság előmozdítása, részben a nevelési és tanítási ügy kezelése, részben pedig a t. c. közönségnek ez ügyben teendő felvilágosítása. A cél mindenesetre szent; s még annyival jobb , minthogy e nézeteknél szabad választás engedtetik. És igy az ifjabb tanár egy ily kínálkozó alkalmat önkényt tudományossága példányául liasználand fel; mig az iskolai pályán megtörődött, dús tapasztalatainak bő raktárából hasznosakat közölhet azokkal, kik e részben még kevésbbé jártasok, a nélkül, hogy a többi tanár egyéniségének bármily csekély bántalom okoztatnék. Ez értelemben választám én az előttünk fekvő rövid jegyzeteket jelen évkönyvünkben , mellyek részint hosszas olvasások gyümölcsei, részint visszaemlékezések a huszonöt éves tanítói, nevelői és igazgatói pályámon szerzett tapasztalatokra. Sokat tanulmányoztam , megvallom, a paedagogiai folyóiratokat, nevelés és tanításról irt munkák és hason közléseket, s azokat felhasználni mindig igyekeztem. Ha e sorok, eltekintve az alanyi színezet s helyi rendeltetéstől a szűk korláton kívül is, melyre azok különösen szánvák, hasonlóul használandnának: részemről nem remélt nyeremény leendne. Miket a t. c. közönség nyilt vallomásoknak, munkatársaim igénytelen nézeteknek, egykori tanítványaim baráti emléknek, a mostaniak és — még talán Isten kegyelméből — a jövendők tanítási és igazgatási modorom hasznos felvilágosításnak tekintsék. * * Iskolai ép oly rögös mint fontos pályára lépendő azon irányt jelölém ki magamnak, mely az iskolára üdvös, reám nézve pedig megnyugtató legyen. Ez előttem a legelső föllépéstől fogva inegmásíthatlan maradt , tudván, hogy nélküle hiába igyekezendiink, haszonnal nem munkálkodhatunk. Kezdetben ezer vala az akadály, melyeket, mint újoncnak, leküzdenem kelle; az okult tanárok tanácsai s ennézeteim lassankint feltaláltaták velem a módokat, melyek az iránytól el nem tántorítottak. Naponta, sőt éji csendes órákban tűnődtem azon, hogy a gyenge gyermek szívét és eszét egyaránt képezve célhoz vezessem. Hamar beláttam, hogy ehez még nem elég a gyermeknek szorgalmas iskolai látogatása; megtanultam hogy ezenkívül föltételeztetik iskolában a legnagyobb rend, csend, figyelem és értelmes előadás. Igen, de az ifjú tanár mikép találja ki az eszközöket, melyek által az egyik fentarlassék s a másik létesíttessék? Ez oly szikla, melybe többször ülődik a még nem tapasztalt tanár és sokszor önkárával, egészsége veszélyeztetése s elkedvetlenedésével. Nem tudja a szegény ifjú ember, hogy benne kell létezni az erőnek, mely a sziklát leronlsa. Melyik hát az? Ez nagy kérdés. Ennek megoldására több éves tanárnak is nehezen sikerül egyenes válaszszal síkra lépnie. Én első évemben gondolám, hogy haragos lármával mindent legyőzhetni; de csak hamar észrevevém, miszerint azonkívül, hogy egészségem leroncsolásával lakoltam, sem rendet, sem csendet, sem figyelmet kellőn nem eszközölhettem. Más módhoz kelle hát fordulnom. És csak hamar tapasztalául, hogy a siker mindkét részről kedvezőbb. A sziklát leküzdendő erő csakugyan magában a tanárban létezik, és ez — annak a tanitásnál egész viseletében egy lélek által, ez pedig méltóságteljes komolyság és atyai szeretet által nyilatkozik, hogy 1