Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1851

A tanoda történeti vázlata. A magas kormány legfontosabb ügyeinek egyike elvitázhatlanul az ifjúság nevelése, és annak minden hasznos isineretekrei oktatása. Mivel ha az jókor nem képeztetik; lehetlen, hogy mássá, mint henye és az álladalomnak nagy részben veszélyes tagjává ne váljék, egyes társulatoknak, sőt magának a családnak, melytől létét kölcsönözte, terhére ne növekedjék. S ez vala oka, hogy már ős időkben, midőn a felvilágosodás hajnala homályából kibontakozni indult, azon népek, melyek nem valának egészben vadak, a nevelést és tanítást, melyek a közboldogság megállapítására nélkülözhetlenek, legelső gondjokká tették. Hogy a képzőintézeteknek, mint, az állam jóllét e alapközlönyeinek, fölállítása és elrendezése nem mindenkire bízatott, hanem egyenesen a legfőbb hatalomnak fölségi gondjaihoz számítatotl, a történelem kétségbe vonhatlanul tanúsítja. A fölség gondja t. i. mindenre kiterjed, mi a közjóllétet előmozdíthatja: innét van, hogy egy jól rendezett nevelést és oktatást mint a közboldógság mellőzhetlen eszközét, legfőbb figyelme tárgyává teszi. — A gyermek és ifjú nem marad mindig ugyanaz, mi most. Ok férfiak, családapák, földmivelök, polgárok, művészek, papok, katonák, tanárok, államhivatalnokok s több effélék lesznek. Ezek teendik a jövő álladalmat. Ezek tehát a társaság igényei szerint kell, hogy előkészittessenek, alkalmas tagokká képeztessenek. — De, miért lépek én föl oly tárgygyal, mely már ép űgy a régi mint az újabb korú tudósok által több ízben igen jelesen megvitatott ? — Tekintve ezeket, az országok minden bölcs atyái azokra fordítottak mindenkor minden nélkülözhetlen rendszabásokat. A közép és újabb korban különféle szerzetes intézeteket gazdagon alapítottak, melyek akkor egyedül valának a ianulóintézetek, a tanodák, melyekben az ifjak tudományosan tani Itattak, képeztettek. Azonban ezen intézetek növendékei többnyire ismét papokká levének. Tizennegyedik században a pápailag megerősített s királyi pártolásban is részesült pálosok nemzeti szerzetébe, tudjuk a krónikából, hogy többnyire nemes és főnemes házak vagyonos fiai tudományos foglalkodás szeretetéből lépének. Tizenhetedik század harmadik negyedében (1666) hozatott hazánkba a kegyes tanitórend is

s melynek, mint tudjuk, a spanyol nemes származatu Kalazanti József, alapitója, ki hazájában a legdíszesb egyházi hivatalok és méltóságokkal ruháztatott fel. E rend azon nevezetes körülmény által különböztette meg magát: hogy az álladalomnak kevésbe kerüli. Öt házat kivéve, mind egyes jótévőknek köszöné lételét. Ilyen a szegedi ház.