Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - K. Lengyel Zsolt: Kényszerhaladás. A Bach-korszak magyarországi történetéhez és utóhatásaihoz
KÉNYSZERHALADÁS megáll az 1860-as időhatárnál.168 Viszont legalább közvetve rávilágít azon ösztönzésekre, amelyeket az osztrák neoabszolutizmus a magyar politikai eszmetörténetnek akaratlanul is nyújtott. Ugyanis a minta kis időeltolódással ugyan, de az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után beépült a magyar birodalmi gondolkodásba. Ennek hívei az integráció felső szintjén, szövetségben a Habsburgokkal, nemzetek feletti nagyállamiságra törekedtek. A betagolódás alsó szintjén pedig megkísérelték a dinasztikus patriotizmusban gyökerező hungaruseszmét átemelni a polgári korba, ahhoz, hogy a több nemzetiséget magába olvasztó politikai natio hungarica koncepciójával alátámasszák az egységes és központosított magyar nemzetállam dogmáját.169 168 Helmut Slapnicka: Beamte aus den böhmischen Ländern in der Slowakei 1853-1860. Bohemia 44. (2003) 2. sz. 488-502., itt 501-502. 169 Zsolt K Lengyel: Ungarn und seine Nachbarn. Aus Politik und Zeitgeschichte 29-30. (2009) 40-46., itt 42-44. 170 A miniszteri konferencia ülésének jegyzőkönyve. Bécs, 1861. dec. 12. In: Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848 —1867. Abteilung V/3. Die Ministerien Erzherzog Rainer und Mensdorff. 5. November 1861 - 6. Mai 1862. Hg. Stefan Malier. Wien 1985. 107-114., itt 111. 171 Deák Agnes azt írta legutóbb, hogy 1852-től „a német-szláv tartományokból hivatalnokok hada került Magyarországra”. - Deák A.: Közigazgatási határok i. m. 1074. 172 Benedek G.: Dzsentri és Bach-huszár i. m. 8.; Lengyel, Zs. K: Neoabsolutismus-Probleme i. m. 104. 173 Benedek G.: Kollektív amnézia i. m. 402-405.; Uö: Die Beamten in Ungarn i. m. 1217-1227.; Deák Agnes: A „Bach-Zichi-huszárok”. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején. Századok Az osztrák minisztertanács 1861. december 12-i ülésének jegyzőkönyve szerint „a Magyarországon rendelkezési állományba helyezett ötezer politikai köztisztviselő közül legalább kétezer” a „német-szláv tartományok”-ból származott.170 Többségük hamarosan elhagyta Magyarországot, de nem magyar Bachhuszárokként szerzett rossz hírük az országban maradt — manapság is túlzásra hajlamos tudományos értékelést kiváltva egykori számarányukról a magyarországi bürokráciában.171 Ezzel szemben az 1850-es évek végéig foglalkoztatott belhoni közigazgatási alkalmazottak közül számosán már az osztrák—magyar kiegyezéshez vezető rövid úton elhelyezkedtek Magyarország közhivatalaiban. A tovább szolgálók vagy a szolgálatba visszatérők között nem voltak olyanok, akik a Bach-korszakban az osztrák örökös tartományok valamelyikéből érkeztek volna Magyarországra.172 Az 1867-re következő közéletben aztán inkább elhallgatták a neoabszolutista évtizedben megtörtént magyar hivatalvállalásokat, így fel sem merült annak lehetősége, hogy a Ferenc József-i önkényuralommal szemben létezhetett aktív - de nem fegyveres - ellenállás is. Ehelyett utólag létrejött a passzív ellenállás ideológiai építménye, az osztrák neoabszolutista rendszer magyar társadalmi alakú és léptékű ellenzékének a képe. Megalkotói kivonták az 1850-es évek magyar Bach-huszárait a kiegyezés nemzedékének tűzvonalából.173 Ezzel egyidejűleg az ismét önálló, bár nem független Magyar Királyság 697
