Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - K. Lengyel Zsolt: Kényszerhaladás. A Bach-korszak magyarországi történetéhez és utóhatásaihoz
K. LENGYEL ZSOLT forrásanyagból merítő társadalomtörténeti elemzések is.113 így fokozott hitelességgel következtethetünk arra, hogy a neoabszolutista személyzeti politika legalábbis megtűrte az átgondolt kinevezési gyakorlatot a vármegyei hivatalokban — térségről térségre eltérő mértékben — azon magyar köztisztviselők esetében is, akiknek szolgálati ideje 1848-ban vagy az alkotmányos év előtt kezdődött.114 113 Pl. Benedek G.: Kollektív amnézia i. m. 400. 114 Pap J: Magyarország i. m. 139., 176-177. 115 A Birodalmi Tanács szervezőbizottmányának irattárából: ÖStA HHStA RR OK 4. d., 65 (1853. ápr. 2.); 6. d., 140 (1853. júl. 2.); 6. d., 167 (1853. aug. 2.); 8. d., 238 (1853. okt. 7.); 9. d., 242 (1853. okt. 10-11.); 9. d., 252 (1853. okt. 30.); 9. d., 256 (1853. nov. 2.); 9. d., 263 (1853. nov. 9.); 11. d., 321 (1854. febr. 22.); 11. d., 322 (1854. febr. 25.); 12. d., 334 (1854. márc. 30-31.); 12. d., 335 (1854. jún. 1., 3.); 13. d., 336 (1854. jún. 21., 23.). 116 Lásd a 77. jegyz. A közigazgatás tartalmi és személyzeti szerkezetének kulcskérdései az uralkodó és a minisztériumok közötti hivatali kapcsolat központi szervének illetékességi körébe tartoztak. A Birodalmi Tanács rendszeresen foglalkozott az öt kerület ügyészségeivel és elsőfokú bíróságaival is, valamint a tartomány pénzügy- és adóigazgatásával. Tanácskozásain gyakran került szóba a hivatalok személyi állományának kinevezési rendje, létszáma, fizetése és anyagi ellátmánya.115 1853 augusztusában, a más koronaországokból érkező bírósági személyzet kívánatos szerepét mérlegelve,116 a nagyváradi kerület területi és hivatali beosztásával kapcsolatban vitára bocsátotta az ottani terveket. Egy belső indítvány az alsó szintű köztisztviselők számának 11-ről 7-re való csökkentését ajánlotta. A császár azonban a belügyminiszter 10 főt előirányzó ellenjavaslatát hagyta jóvá. Bach ugyanis rámutatott, hogy „ezen a nagyrészt magyar közigazgatási területen, ahol kevés német hivatalnokot lehet majd alkalmazni, a létszám megállapításánál figyelembe kellene venni a magyarok hírhedten alacsonyabb munkaképességét”. Az 1853. augusztus 2-i előterjesztés másik részében arra utalt a belügyminiszter, hogy „a nemzeti nyelv ismerete miatt csak kevés német köztisztviselőt lehet majd alkalmazni [a nagyváradi kerületben — K. L. Zs.], és ezért a magyar hivatalnokok hírhedten gyengébb munkaképességére, valamint arra való tekintettel, hogy ugyanők kevésbé ismerik a német intézményeket és formákat”, indokolt a magasabb létszám. Bach „különösen annak szükségességére” hivatkozott, hogy a „vármegye elnöki ügyeihez rátermett, megbízható és bizalmas köztisztviselőket nyerjenek meg, ami csak akkor lehetséges, ha ugyanők beosztás és fizetés szempontjából jobb helyzetben vannak”; a közigazgatás, folytatódott érvelése, általánosságban még megszilárdítandó, mivel „köztudottan semmilyen tekintetben nem felel meg a szolgálati követelményeknek”. 1853. augusztus 10-én Norbert von Purkhart, a Birodalmi Tanács alelnöke Bach belügyminiszterrel folytatott egyeztetést követően - és vélhetően az utóbbi befolyása alatt — szintén ellenezte a létszámcsökkentést. Érvei 684
