Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Török Péter: A szabolcsi hajdúvárosok a Rákóczi-szabadságharc idején
TÖRÖK PÉTER A szabolcsi hajdúvárosokban újra felerősödött a beolvadás, a jogvesztés rémképe különösen annak következtében, hogy I. Lipót 1702. április 15-én parancsot adott az Udvari Kamarának a hét település összeírására.7 A conscriptio elkészítésére a Kamara Krucsay Jánost és Kálmáncsay Istvánt delegálta, akik a városok képviselőjével, Nánási Jakab nánási jegyzővel 1702. május 26. és június 2. között keresték fel a hét települést. Az elvégzett összeírásban Désány István, a hét szabolcsi hajdúváros főkapitánya a beolvasztás tényét látta, ám hiába pro testált a tervezett adatrögzítéssel szemben, az elrendelt conscription nem lehetett visszafordítani, leállítani. Tiltakozásképpen Désány István elhagyta lakóhelyét - Nánást -, és soha többet nem tért vissza.8 Az összeírástól függetlenül a vezető nélkül maradt szabolcsi hajdúvárosok nem jutottak arra a sorsa, mint a Biharban fekvő települések: nem kerültek közvetlen földesúri fennhatóság alá, és korábban Szabolcs vármegye beolvasztási törekvéseit is sikerrel tudták megakadályozni. Ezen túl a király még egyszer megerősítette korábbi kiváltságaikat arra figyelmeztetve a hajdúvárosok szomszédait, hogy vegyék tudomásul, és tartsák be az uralkodói rendelkezéseket.9 társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745-1848. (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52.) Szolnok 1995. 18—19. 7 Nagy László - Nyakas Miklós: Hajdútisztesség tüköré. (Studia Oppidorum Haidonicalium VII.) Hajdúböszörmény 2001. 47. 8 Désány István nevével a később készült összeírásokban nem találkoztunk. - Nagy L. — Nyakas M.: Hajdútisztesség tüköré i. m. 109. 9 „Tekintetes Nemes. Szepessi Camara commissioja publicáltatik, mely sub dato 5. praesenti emanált: mely ez continentiaja, hogy Őfelsége az hét hajdúvárosiaknak régi privilegiumit confirmálván resolutione 17. 9bris Anno 1702. a Nemes. Camarának parancsoltatik protectiojok nevezetessen a conscriptio után profugiált lakosoknak restitutio járul és az harmincad s vám fizetésrűl való immunitasrul, intimáltatik, hogy it is observaltassanak.” - MNL Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltára (a továbbiakban: HBVL), IV.101 l.a Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatósági jogú városok, Debrecen Város Tanácsának iratai, Tanácsülés! és közgyűlési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: IV.lOll.a) 25. k. p. 559-560. Jegyzőkönyv, 1703. jún. 24-i bejegyzés. 10 Károlyi Sándor levele Szabolcs vármegyének. Nagykároly, 1703. jún. 2. In: Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben (1703. július-október). Nyíregyháza 2003. 44.; Országos Kényszerített hűség A szabolcsi hajdúvárosokban a baljós jövőt felváltotta a bizakodás, tovább élt annak a reménye, hogy önállóságukat — ha nem is teljes egészében — megőrizhetik. Ezért sem fogadták igazán lelkesen a Tiszaháton kibontakozó elégedetlenséget, amely kihatással lehetett mind az ország, mind a városok sorsára. Ellentétben a bihari hajdúvárosokkal, amelyek azonnal megragadták az alkalmat, hogy csatlakozzanak a II. Rákóczi Ferenc nevében zászlót bontó felkeléshez, a szabolcsiak Károlyi Sándor szatmári főispán hívására a Dolhánál gyülekező kurucok és más, rablónak, fosztogatónak titulált fegyveresek ellen vonultak táborba.10 642
