Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Kata: Erdélyiek vándorpásztorkodása Havasalföldön a 16–17. században
ERDÉLYIEK VÁNDORPÁSZTORKODÁSA HAVASALFÖLDÖN A 16-17. SZÁZADBAN fogarasi kapitány alapította: „lattuan az hauasoknak es erdeöknek nagy puztulasat, hasonlóképpen az halas patakoknak hazontalan uoltat”. Az új falu lakói a havasok, az erdők és a patakok jövedelméből adóval tartoztak a kincstárnak, így a település megalapítása gazdasági haszonnal járt.51 Miután a székelyek 1562 után kiváltságaik nagy részét elvesztették, számos panaszlevelet írtak a fejedelemnek a központilag kinevezett hivatalnokok önkényeskedése miatt, akik nem egyszer a havasi legelőiket és kaszálóikat is elfoglalták.52 Ugyanebben az időben pereskedett uzoni Béldi János is Prázsmár mezővárossal a Havasalfölddel határos Bodzamező miatt.53 Ahogy azonban David Prodan rámutatott, a fejedelem és a nemesek havasi legelők utáni érdeklődése csak a 17. században növekedett meg számottevően.54 Ekkortól kezdve mind a fogarasi, mind a görgényi urbáriumokban egyre részletesebben jegyezték fel a legelőkkel kapcsolatos adatokat: ki birtokolja, hány esztena (juhszállás) van rajta, hány juh legelhet rajta, mennyi a fejedelem haszna belőle.55 51 Urbariile Tärii Fägärasului i. m. I. 204. 52 Székely oklevéltár (a továbbiakban: SzOkl) I-VIII. Szerk. Szabó Károly. Kolozsvár-Bp. 1872-1934. II. 183., 325. 53 Az erdélyi káptalan jegyzőkönyvei I —II. Szerk. Bogdándi Zsolt — Gálfi Emőke. (Erdélyi történelmi adatok 8.) Kolozsvár 2006-2016. I. 132., 134-136. 54 David Prodam lobägia in Transilvania in secolul alXVII-lea. I-II. Bucure§ti 1986. I. 340-348. 55 Urbariile Tärii Fägärasului i. m. I. 676-812.; Uo. II. 593-642; Domeniul Gurghiu i. m. 189., 270. 56 EOE III. 117., 134.; Stefan Metes: Relatiile comerciale ale Terii-Românesti cu Ardealul pänä in veacul al XVIII-lea. Sighisoara 1921. 140-142. Ami a „berbécs” fogalmát illeti, Takáts Sándor szerint a fejedelmi Erdélyben ezen szó alatt elsősorban egy hosszú szőrű juhfajtát, semmint heréit kost értettek. - Takáts Sándor: Régi pásztornépünk élete. In: Rajzok a török világból I-II. Szerk. Takáts Sándor. Bp. 1915. II. 335-339. 57 „mivel ez országban pénzt, kiváltképpen mostani időben, ha az barom kihajtást megtiltjuk, nem hozhatnak” - EOE VII. 479-480. 58 Török—magyarkori i. m. IV. 69. (2) Az Oszmán Birodalom ugyan a juhkereskedelem szempontjából közel sem gyakorolt Erdélyre akkora hatást, mint a Havasalföldre vagy Moldvára, de az úgynevezett „görög kereskedők” már a 16. század második felében olyan tételekben vásároltak juhokat, hogy az erdélyi rendek korlátozni kényszerültek tevékenységüket. 1577-ben a juh és a berbécs, 1578-ban már a cáp (kecskebak) és kecske kivitelét is megtiltották, akárcsak bármilyen haszonállat vagy vadállat bőrével való kereskedést.56 A 17 századi források azonban már az erdélyiek által kezdeményezett juhkereskedelemről tanúskodnak: a század elejei katonai összetűzések alaposan kiüríthették az ország kincstárát, ugyanis az 1617 évi szebeni országgyűlés a jószágok kivitelének az engedélyezését a bevételek iránti igénnyel indokolta.57 1628-ban Tholdalagi Mihálynak Bethlen Gábor parancsára arról kellett tárgyalnia a Portával, hogy az erdélyiek évente egy bizonyos mennyiségű juhot hajthassanak el „Tergovistyára” (Tárgoviste) vagy Bukarestbe, ahol aztán a szultán emberei átveszik őket.58 619
